|
Banki meló (The Bank Job) |
Írta: yoda70 |
2008. július 27. vasárnap, 17:33 |
Olasz meló után banki meló Amikor egy film kezdetén a pofámba vágják „az igaz történet alapján” mágikusan hangzó varázsszavakat, rögtön felvidulok. Mert mi más is szolgáltatná a leghihetetlenebb és legmeghökkentőbb történeteket, mint maga a valóság? A Banki meló esetében mindjárt a bevezető képsorok is alkalmasak az érdeklődésem felcsigázására. Gyönyörű tenger, benne fürdőző fiatalok, sátorméretű bugyogóban, majd a lányról lekerül az alsó és csoportos kefélés veszi a kezdetét. Az ablakhoz galádul odasomfordál egy paparazzó, fényképezés hátsó szándékával. A szemétje! Már dugni sem lehet nyugodtan ezektől a lesifotosóktól? Ezt követőleg beslattyog a képbe a mi imádott Jason Stathamunk zsebre vágott kezekkel, a már kötelező hetes borostával a bársonyán, miközben dallamosan elviselhető rock szolgáltatja a talpalávalót. Aztán, hogy kellően képben legyek, tudatosítják velem, most a hetvenes években járunk. Ez igen! Így kell történetet kezdeni! Pici félelmem csupán magától a főszereplőtől adódik, mert Jason bát már valahol beskatulyáztam. Felpörögve, repetázva szállítja A király nevében mobilozva a War-t féktelen tempóban és agyatlan akciókban, amikben csattannak a maflások, röpködnek a pisztolygolyók és legnagyobb fájdalmamra törnek a karosszériák. Igaz közben megtudhatjuk, hogy királyi vér is csörgedezik a komi ereiben, de akkor is! Akciók és nagy nulla színészi produkció, ez jellemző leginkább eddig Jason Statham színészi munkásságára. A banki meló azonban egészen más tészta. Így aki akció hegyekre és tenyeres - maflás balegyenesekre számít, az csalódni fog. Elvétve durran el egy pisztoly és a túlvilágra sétálókat is egy kezemen meg tudnám számolni. Helyette kapunk egy bankrablást, a maga izzasztóan izgalmas csavarjaival, zsarolásokat, egy wc kefe frizurájú fekete gazembert, egy helyi pornó genyát, szokásosan halovány agyi sistergéssel megáldott zsarukat, és székbe döngölő történetet. Csakhogy, amíg Az olasz melóban Statham olyan sztárok árnyékában hűsölgetett, mint Mark Wahlberg, Edward Norton, vagy a csodaszép szöszke Charlize Theron, addig ebben a történetben az ő hátán metrózik el a történet. Persze ez így egészében nézve alapos kamu, hiszen még a mellékzöngékben is pazarul teljesítő társak sietnek a segítségére. A film főhőse Terry Leather tipikusan Jason Statham-os figura. Álmodozik a szájába repülő sűltgalambról, a sok pénzről, de csak piti melók jutnak neki, miközben uzsorások ruhásszekrény méretű verőlegényei fenyegetik állandóan. Más ember ilyen szituációban már a haját borzolná kínjában, de Terrynek helyén vannak a mogyorói – a haja már kevésbé - , és van néhány lúzernak tűnő, de jó fej haverja is, akikre lehet támaszkodni a slamóban.Kötelező kellékként ott az örök problémák forrása, a csókos szájú csaj, aki régi ismerősként ráveszi őket egy laza bankrablásra. Csak egy görbe huncútság van a dologban: Martine elfelejti velük közölni azt az apróságot, hogy három héttel korábban lekapcsolták kábítószer - csempészésért, és a hatóságok tettek neki egy kedvesen visszautasíthatatlan ajánlatot. Hőseink tehát balekok, másképpen szólva palimadarak, újkeletű szép magyar mívességgel nevezve pedig balfaszok, akiknek beígérnek egy halom pénzt a bankrablásért. Valójában pedig csak egy széfben pihenő, Margit hercegnőről készült szaftos fotók miatt ásnak metró építőket is megszégyenítő gyorsasággal alagútat, és kukkantanak be elefánt gyengédséggel a páncélterembe. A széfek kirámolásakor ugyanakkor nem csak a 118-as értékes tartalmára bukkannak rá, hanem előkerülnek egyéb értékes nyalánkságok is. Terryék többek közt kiflexelik a helyi pornó köcsög, a veseköves Lew Vogel kiskönyvét is, amely dokumentumban precízen lajstromba vannak szedve, hogy melyik zsarunak mennyi kenőpénzt fizetett, valamint előkerülnek kompromittáló felvételek bizonyos Lordokról, akik épp különböző prostikkal huncutkodva szaddóznak egy kiadósat. A körzet éber őrei pedig tanácstalanul egyhelyben töketlenkednek, annak ellenére, hogy a rablásról még magnófelvétel is készül egy helyi buzgó mócsing jóvoltából. Terryék tehát belenyúltak a barnába rendesen. Őket kajtatja az egész rendőrség, a helyi alvilág, a titkosszolgálatot pedig csak titokban merem megemlíteni. A tét immáron nem az, hogy gazdagok lesznek-e és dögösek, hanem hogy mentsék a bőrüket. A film legnagyobb erénye - az izgalmasságán túl - a lazasága. Sehol nem érzem az erőlködést, a film könnyedén és vagányan halad előre, majd fokozatosan megy át feszes tempójú erőszakos thrillerbe, aminek a végén csak - csak kapunk egy pörcenésnyi Statham bunyót. A nagy bankrablásos filmeket persze nem lehet elflejteni, így nekem is többször eszembe jutott Az olasz meló, vagy George Clooney háromszoros kaszinó rámolásai is. Az elődök tehát magasra tették a mércét, amelyet a Banki meló könnyedén átugrik. Jason Statham eddigi messze legjobb filmjéhez van szerencsénk, amit megnézve nekem is kedvem szottyant egy apró bankrablásra.Elvégre ki tudja? Hátha én is találok valami pikáns fényképet a főnökömről. 8/10 yoda70 |
Módosítás dátuma: 2009. május 22. péntek, 22:04 |
|