|
Benjamin Button különös élete |
Írta: Kenobi |
2009. január 14. szerda, 19:46 |
Aggastyán újszülött – újszülött aggastyán Az élet néha előrukkolhat meghökkentő dolgokkal. Megtörténhet egy gyönge pillanatában, hogy a kedves férfi olvasónak a holnapi napja úgy indul, hogy este lefekvés helyett kikászálódik a jó meleg ágyikója és izgalomra vágyakozó asszonykája mellől. Felöltözik, tök fáradtan becsalinkázik a munkahelyére, dolgozgat egy egészségre kevéssé ártalmasat, ebédel – közben egyre üdébb –, majd reggeltájt hazarohan. Sebesen elhajigálja ruháit, behörpinti habos kakaóját, derékszögben álló farkát megtörve tesz egy gyenge kísérletet, hogy ne veressen össze mindent, majd kezdve a napot, belezuhan az ágyába. Mert az óra visszafelé számolja a perceket. Mert a farok csóválja a kutyát. S mert Benjamin Button fordítva ketyegő éveit másolva, a tyúk élete végén úgy végzi, hogy naposcsibeként mászik vissza a tojásba. Az élet a legnagyobb mókamester, Brad Pitt pedig osztályának eminens tanulója. Sármjából lett milliomos, sztárszínész, beskatulyázta magát a nyálas, romantikával és érzelmekkel erősen operáló filmjeibe. Hatásvadász jelenetek, langyos szélben büszkén lobogó szöszkés-barnás tincsek – néha ugyan elzúg tőle egy férfias pofon is – és olyan ábrándos, őzike tekintet, hogy nincs olyan nő, aki hívó szavára ne ugrana. Némi leegyszerűsítéssel a pacák színészi palettája is erre épül – mármint a szépfiú fazonra –, amit most nem károgó rosszindulattal emlegetek fel remegve gyenge eszperente nyelvezettel, hanem csak úgy mellékesként szóvá tennék. Mielőtt a színész hívei megköveznének, megnyugtatásukra elmondanám, hogy Mr. Pitt nekem is az egyik kedvencem, szeretem a filmjeit, csak amikor már vagy ötvenedszer nézem egyhuzamban a Szenvedélyek viharában könnyzacskót taccsra vágó romantikáját, mert családom hölgytagjainak szükséges a film heti szipogás adagjuk teljesítésére, akkor már lehet, hogy időnkét vágyom egy kis jó focira is. Persze vannak kivételek. A tégla, 12 majom, Sleepers – Pokoli lecke, Harcosok klubja, Hetedik, Égető bizonyíték és az Ocean’s filmek – néhány kiragadott példa, amely az én gyomromnak is fogyasztható alkotások. Sőt! Merjünk nagyot mondani: egészen nagyszerű és felejthetetlen játékfilmek. Szóval, kapásból visszaszívom, amit pár sorral följebb írtam: Brad Pitt nagyszerű színész. Csak a lobogó haja, és a merengő tekintete ne lenne…
Mr. Button elszörnyedve veszi tudomásul, hogy felesége ijesztő kinézetű csöppségnek adott életet. A pici fiúcska bőre ráncos és aszott, legalább ezer évesnek tűnik. A mindegy mi lesz, csak egészséges legyen óhaj látszólag most nem működött. Szegény felsége is belehal a szülésbe, így az újdonsült apuka kezébe kapja az újszülöttet és azt teszi, amit ilyen romantikus áhítattal átitatott nyáltengerben szokás: világfájdalmában szaladgál egy kedveset, majd a bebugyolált apróságot elhelyezi az első útjába kerülő ház lépcsőjénél, akiben későbbi nevelőszülei majd hanyatt esnek. A kis Benjamin élete így indul útjára. Tolószék, majd az első bicebóca lépések. Külsőre vagy nyolcvanéves öregember, belsőre pedig kisfiúcska. Ám az óra neki máképp ketyeg. A körülötte élők szépen, csendesen öregszenek és szelíden távoznak, addig ő folyamatosan fiatalodik. Háború, halászkodás, éjszakába nyúló beszélgetések kísérik az egyre délcegebb Benjamin életét. Meg persze jóízű kamatyolások, de minden férfiban ott lapul a vadászösztön, ugyebár? A nagybetűs, lassan beteljesedő, ám annál szenvedélyesebb szerelem is végigkíséri az öreg- felnőtt-fiatal ember útját, a gyönyörű balerina képében… Ám mindez csupán a kezdet… Mi pedig nyugodtan szipoghatunk ezerrel. Szem nem marad szárazon, a szív majd meghasad, a zsepigyárosok és a kardiológusok pedig túlórázhatnak bőszen. David Fincher (Játsz/ma, Harcosok klubja, Zodiákus) és még pár világsiker méltán elismert rendezője gondolt egy merészet, és összegyúrta a Forrest Gump elbeszélő stílusát a Szenvedélyek viharában erős érzelmi túlfűtöttségével, s máris megkaphatjuk végeredményként a Benjamin Button különös élete című filmet. A rendező a lassan haladó történetben ragyogóan fest korrajzot. A 30-as, 40-es, 60-as évek atmoszférája szinte tapintható. Külön elismerést érdemelnek a trükkmesterek, akik a főszereplők öregedését, illetve fiatalodását mesterien oldották meg. Ragyogóak a színészek is. Alapból ez ugyan Pitt filmje, de Cate Blanchett és Tilda Swinton is parádézik. Hiányosságként talán a lassan araszoló történetet, a kicsit hosszúra sikeredett műsoridőt és az izgalom teljes hiányát róhatnám föl, valamint további két dolgot: egyetlen mondattal nem utalnak arra, hogy Benjamin fordított életútja mitől lehet. Kicsit erőltetett a haldokló anya és lánya kapcsolata is. Kimerül a lázas olvasásban. Az a gyanúm, a Benjamin Button különös élete nem igazán a férfinépnek lett megcsinálva. Summázva: Szenvedélyek viharában 2. Valaki nem tudja, merre ment az a fránya hurrikán? 7/10
|
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:07 |
|