Kincskeresés félküllősökkel

Mindig irigyeltem azoknak a filmeknek a teljes alkotó gárdáját - színészestől, rendezőstől, puccostól és mindenestől ,akik valami mozifilm összetákolásának ürügyén eljutnak a Föld legfestőibb helyszíneire. Ott egy kicsit kalandkodnak, előkerülnek a falatnyi fürdőruhák, a kidolgozott kandúr felsőtestek, szól a slágergyanús zene, az ég vakító, a tenger kristálytiszta, a naplementétől pedig beleolvadok a luxushajómba. Közben a stáb jókat röhög a markába, mert nem elég hogy filmkészítés elhanyagolható indokával jól szétnyaralják az agyukat, ezért még pénzt is lehet keresni.

A Bolondok aranyában minden megtalálható a fentebb említett sárga irigységem tárgyából. Kate Hudson aranyosan kedves és bájos, elvált asszonykaként néha duzzog egyet - kettőt, viszont sokan lehetünk, akik szívesen elmotoroznának vele egy ósdi templomba - hátsó szándékkal -, de kincskeresés és temető feltúrásának okán. A férfiszem bandzsító idomok másik tulajdonosa Gemma kisasszony ugyan nem szőke, mégis roppant butuska, ám ez valahogy jól áll neki, és hajlamos vagyok elhinni, hogy az őt alakító szinésznő a valóságban is ilyen nyalóka lehet. A hölgytekintetek pedig bizonyára le sem tudnak tévedni a muszklikra és centikre felpumpáltan adagolt izomagy Matthew McConaughey felsőtestéről. A srác izmai kidolgozottak - mintha konditeremből rángatták volna elő - hullámos fürtjei szanaszét szaladgálnak a trópusi nap alatt és roppant vicces a szentem. Végig esik kel és szerencsétlenkedik a teljes film alatt, lepofozza szinte mindenki, százmétereket röpdös és mégis csak kicsit lesz sérült. Csak a műkincs felhajtó szakmáját nehezen emésztem meg. A nagy öreg Donald papa szerepe szerint jóságosan mosolyog, talpig fehérben általában a háttérben sündörög, és fenemód gazdag. Vannak természetesen csokibarnára született rosszfiúk is - többségben -, ám felejtsük is el őket gyorsan, szót sem érdemelnek. Mindezek alapján én úgy gondolom, hogy egy második vonalbeli töketlenséggel van dolgunk, az éppen még nem a ciki kategóriából. 

A sztori lényege tehát a tengerfenéki - feneki, mégsem mondhatom, hogy tenger seggi, a fenékbe! - aranykincs, erre vannak besózva főszereplőink. A film ígéretes és viszonylag lendületes kezdés után azonban úgy süllyed el, mint a főszereplő hajója, s eltelik vagy egy óra, amikor a varázslatos tájak bámulásán, és a nyílvánvaló időhúzáson túl nem kapok az égadta egyvilágon semmit. Majd jön a finálé, amikor némileg felpörögnek az események, de úgy tűnik, hogy Andy Tennant rendezőnek nem lehetett elsődleges célja a feszültségteremtés, vagy a fejébe vette, hogy megóvja körmeim épségét, ezért bizony időnként türelmetlenül ficeregtem a székemben unalmamban. Néha ugyan akadnak vérszegény poénok, amelyekől  illendően elmosolyodok, de a lelkesedésem nem tart sokáig. A víz alatti jelenetek ugyanakkor pompázatosak! Szinte késztetést érzek egy kiadós búvárkodásra! Csak néhány jóképű cápát hiányolok.

A Bolondok aranya véleményem szerint az egyszer nézhető kalandfilmnek titulált idegenforgalmi látványosságok közé tartozik. Gyenge forgatókönyv, unalmas történetvezetés és harmatos ökörködés jellemző a sztorira. Matthew McConaughey és Kate Hudson már hülyültek együtt a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt -ban ,mostani filmjüknek pedig inkább az lehetne a címe, hogy Hogyan is veszítsünk el egy nézőt húsz perc alatt? Aki pedig van olyan vakmerő és tovább sanyargatja önmagát az előbb említett időtartamnál, az megérdemel jutalomképp egy flakon napolajat! Vagy két hét ingyen belépőt valami konditerembe.

5/10

yoda70