Az igazság bizony néha vak… de Ben Affleck álla sem semmi.

Matt Murdocknak és a Pókembernek biztosan volna miről traccsolnia a nyugodt, és bűnözésmentes délutánokon, ugyanis mindkettejük életébe igen hangsúlyosan beleszólt a radioaktivítás. Matt, későbbi nevén Daredevil egy hordó sugárzó löttyel futott össze kamaszkorában, aminek következtében megvakult, ám a többi érzékszerve emberfölöttivé fejlődött. Hálót szőni ugyan nem tud, viszont az egyénisége sugárzó, és a frizurája sem olyan kellemesen szerencsétlen, mint Tobey Maguire-é, de sebaj; jutott neki egy jobb film, és persze mindketten belepistultak farsangi versenyen is győzelemre esélyes hacukájukba. Daredevil koma munkaidőben ügyvédként küzd az igazáért, éjszakánként pedig önbíráskodik. Hiába no, biztos jól jön egy kis mellékes. Felveszi a napközben nyílván kellemetlenül meleg jelmezét - valahogy nem bírom kódolni, hogy ezek a szupermanusok mi a fenéért ragaszkodnak mindig mániákusan valamiféle gúnyához? -, kisuhan a Denevérbarlangnál is impozánsabb rejtekhelyéről ,majd dá-dá,és rendet tesz, miközben az ilyen comics történetek velejárójaként szinte senki föl nem ismeri, úgy is mondhatnám, hogy a környezete vakon toporog Daredevil személyét illetően. Aztán a végzet asszonya, Elektra is belép a képbe, meglehetősen harcias vadmacskaként, a város főgonoszáról, Kingpinről nem is beszélve, tehát nem csupán piti bolti tolvajokat kapunk a filmünkért.

Bonyodalomként legyen elég annyi, hogy a feleségjelölt apukája a jobblelkű gonosztevők közül való, ám az Írországból importált kissé idegesnek tűnő késdobáló pontosan úgy öli meg,hogy Daredevilt gyanúba keverje. Summa summarum: mindenki küzd mindenki ellen és nem nagyon nyer senki. Legfeljebb a harangozásba vakul bele a fülünk.

A film legnagyobb bravúrja, hogy láthatóvá teszi azt, ahogy Daredevil érzékeli a környezetét. Az, hogy szagokat és hangokat látunk, leírva ugyan bizarrnak hat, de filmnézés közben feltehetőleg senki sem fog felállni emiatt. Csak a kétnapos zoknikat dugjuk el jó mélyre. Természetesen az összes kép is mintha vonalzóval lenne szerkesztve; kellő türelemmel akár megszámolhatnám a ráncokat Affleck képén, már ha lennének már neki. Ráncokat nem lelek, csak markáns állat, melynek gazdája egyáltalán nem állat, viszont ha aláállnék egyálltalán nem áznék el. Nem állati?

A Pókembereknél szerintem dimenziókkal jobb filmmel van dolgunk, hiszen teljesíti azt, amit vállal: elszórakoztat másfél órán keresztül. Ben Affleck ugyan félkarú törpe Matt Damon cimbije nélkül, de azért akár hálás is lehetek neki, de roppant módon, hogy akkori oldalbordáját Jennifer Lopezt nem protezsálta be a szereplők közé. Huhhh…. A Pókember pedig mehet falat mászni…

{mosimage}

6/10

yoda70