|
Daybreakers - A vámpírok kora - kritika |
Írta: Kenobi |
2010. január 17. vasárnap, 12:39 |
Ez nagyon kellett már! Vámpíros filmekből kicsit lanyha volt az elmúlt évek felhozatala. Voltak ugyan bátortalan próbálkozások, pl. Penge, Underworld, Van Helsing – nagyon nem maradandók. Kivételként a Legenda vagyok, egy határozott nekibuzdulás, vagy még régebbről, az Interjú a vámpírral. De ahogy mondani szokás: megette a fene az egészet! Most azonban elérkezett a vérvedelők ideje. Illetve, fog. Hisz 2019-ig még párszor csörög az óra. Utána megadatik mindenkinek a lehetőség. Vámpírrá alakulva kortyolgatjuk az éltető nedűt, vagy emberként leszünk fejőstehenei a derék vérszívóknak. Ethan Hawke pedig kulcsfiguraként pislog a jövő sötét napjaiban. Hematológusként kutatja a vérpótló izé titkát, mert hát fogyóban a human. De… Mielőtt legyintenénk egy harmatosat, nesze neki, már megint egy horrovacak, felejteni való ócskaság, adjuk meg az esélyt. A Daybreakers a várakozásomat messze felülmúló, jó kis mozi lett.
Minőségi sztorit kapunk hát, ragyogó kivitelezéssel. A Peter és Michael Spierig író-rendező páros nemhiába kotlott évekig a film előkészületein. Agyukban a szikra még 2004 környékén gyúlt. Rajongásuk a téma iránt bizonyított. A Zombik városa fergeteges komédia az ő rovásukra írható. Tapasztalatuk van hát a szakmában, megkérdőjelezhetetlenül. Szép hosszú szó, a mindenit, mint ahogy filmjükhöz is sztárok egész sorát sikerült szerződtetni. Ethan Hawke, Willem Dafoe, a szörnyügyekben igazán járatos Sam Neill, vagy nyálcsorgatásként Claudia Karvan, az Ausztrálok üdvöskéje. Határozottan jól mutat a csaj trikóban… Aahh. Mindehhez tegyük hozzá a Mátrix gépiesen érzéketlen világát, máris tudjuk, mitől döglik a vámpír.
2019-re a világjárvány helyére teszi a dolgokat. Az emberiségnek nyekk, leszünk az éjszaka gyermekei. Piciny, hegyes fogakkal, mágikus tekintettel, stb. Akik nem változtak át, azokból üldözni való táplálék lesz. Vámpírkáink hajkurásszák az embereket, hatalmas frigókban hűsöltetik azokat, a vér miatt, ugyebár. Vidám világ ez, s egy ideig minden oké. Aztán beüt a krach: túl sok a vámpír, és kevés az ember. Vészesen fogy a vér. Még fölkopik a drágák álla. Egymást csak nem zabálhatják meg! A vérválság pedig fokozódik. Az önmagukkal nem bíró, éhező harapdálók se perc alatt ronda, denevérszerű szörnyekké változnak. Mert ilyen is van. Az aljavámpír. Pfúj! Megelőzendő a bajságokat, érkezik Edward Dalton (Ethan Hawke) kellemesen szerencsétlen hajával, cigarettázva és idióta kalapjával, hogy kifejlessze a vérhelyettesítőt. Edward. Ha-ha. Csak nem tudunk elmenni az Alkonyat mellett! Még a vérszopók szeme is szakasztott olyan, mint a romantikától hanyatt eső társaiké… Na. Nem kell durvulni. Vettem az anyázást. Csak megszokott gonoszkodás részemről. Edward élete azonban hamar tótágast áll, s alapjaiban vág egy hátast, amikor összefut egy csapat hús-vér emberrel, akik nem kisebb célt tűztek maguk elé, csupán a vámpírizmus gyógyítását… A vérszopókkal szemben mindig is akadnak elvárásaink. Legyen tűéles foguk, bóklásszanak az éj sötétjében, ugorjanak a nyaki ütőerünknek, és a Nap fényétől irtózzanak. A Daybreakersben mindez megvan. Ezeken túl: a vámpírok szépen felépített világban élnek, a civilizáció minden örömével, hátrányával. Nézik a tévét, autókáznak, mobiloznak, felhőkarcolókban döglenek, meg ilyesmik. A sarki kricsmiben sorban állva rendelik a vért. Palackozottan is isszák, jégkockával, pohárból. Műveltek a rohadékok. High-tech kütyükkel veszik körbe magukat, és a kommandósaik sem semmik. Az elnyomó faj. Ugyanakkor a szokásos rákfenéik is megvannak. Minden olyan tulajdonságuk adott, amit feltételezünk egy magára valamicskét is adó vámpír-horrortól. Jelen film esetében azonban a felsoroltak nem pusztán öncélú mutogatások. Nem üresjáratokat eltakaró gusztustalanságok, hanem a történet szerves részei. Nem is viszik túlzásba rittyózást, bár a vége nagyon eltalált, még Tarantinót is megszégyenítő és fordulatokkal bővelkedő véráradat. Összegzés: Az elmúlt évtizedek vámpíros filmjeiből szépen összegyúrt horror/sci-fi/akció movie. Mégsem feltűnő a hasonlatosság. Jól megírt forgatókönyvből készített remek film. Amikor kell akció, máskor brutálkodás, mérsékelt fordulatokkal, szóval, kellemes csalódás. A sztorihoz adottak a színészek. Ethan Hawke most is csúcs, ne is ragozzuk, Sam Neill ördögi mosolya utánozhatatlan, a többiek is kihoznak mindent magukból. A zene külön misét érdemelne. Soha rosszabbat. Csak azt nem tudtam eldönteni, kit sajnáljak jobban? A vérfogyókúrára fogott vámpírokat, vagy az üldözött és kihalás szélére sodródott emberiséget? Vajon mi lehet a megoldás? Csak a filmet kell megnézni… 7/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. április 08. csütörtök, 15:13 |
|