Karácsony közeledtével, totál vevő vagyok bármiféle érzelmi túltengésre, hisz ilyenkor engedélyezett. A Love Happens-t a címe és bemutatója alapján egy szentimentális filmnek gondoltam. Ezen érzésemmel nem vétettem mellé, és ezzel a filmmel kezdve jöhet minden hasonló nyalánkság a következő 2 hétben.

 

Sztoriját tekintve, főszereplő férfiúnk /Aaron Eckhart/ próbálja feldolgozni felesége elvesztését, s mindeközben egy „önsegítő-guruvá fejleszti magát, sikert kovácsolva saját fájdalmából. Előadássorozata közben belebotlik a Jennifer Aniston által megszemélyesített virágárus hősnőnkbe, akivel természetesen egymásba szeretnek.

Nos, ez volt a rövid változat. De az élet sosem ilyen egyszerű. Egy szerettünk elvesztése meg főleg nem az. A feldolgozási stádium mindenkinél más és más hosszúságú. Főhősünknél ez már 3 éve tart. Azonban ezt leplezni, eltakarni próbálja a másokon való segítségnyújtással.

Amit mindenképpen leszögeznék, jó film lehetett volna…Ha:

Maradnak ezen a vonalon, hogyan dolgozzuk fel egy szerettünk elvesztését. Mert ez valóban érdekes, és hasznos történet lett volna. Természetesen nem azt mondom, hogy váltsuk meg a világot egy filmmel, de a drámaibb hatás kedvéért, biztos, hogy ütősebb lett volna a film. így is elgondolkodtatott, de elvihetett volna a film egy mélyebb gondolatvilágba is. Ami viszont a romantikus részét illeti, tetszett a megismerkedési fázis, mert az élethű volt, semmi megjátszás és semmi nyáladzás, egyszerű és hiteles.

Jó film lehetett volna…Ha:

A két főszereplő nem ez a két színész. Ez durva kijelentés, de vagy az egyik, vagy a másik kimaradhatott volna. Abszolút nem érzékeltem semmi kémiát kettőjük között, ráadásul látványként sem megfogó, Echkartnak kétszer akkora a feje, mint Anistonnak. Bevallom, én „Aniston fan” vagyok, már a Jóbarátok óta. Ami elszomorít, hogy nem tud olyan maradandót alkotni, mint a Rachel szereppel. Próbálkozott az elmúlt évek folyamán, és talán leginkább a The Good Girl-ben volt olyan játéka, amit még jelölésekkel is jutalmaztak, azonban a tőle megszokott szereptípustól a mai napig nem tudott elrugaszkodni. A Derült Égből Szerelem-ben is, egy kedves, visszafogott, bájos lányt alakít.  De nem adom fel a reményt, és izgatottan várom, a jövő évi The Bounty Hunter filmet, melyben legújabb kedvencem, Gerard Butler lesz a társa.

Ha már a szereplőket nézzük, megjegyzendő, hogy Martin Sheen is közreműködik a filmben. Nem tűnik fel sokat, de mikor ott van a vásznon, akkor erősen érezhető jelenléte.

Természetesen nem akarom elvenni senkinek a kedvét, mert van azért tetszetős oldala is a filmnek, ami számomra a zene volt. Ha a történésekkel nem is, a zenével megfogtak. Semmi extra, egyszerű, és nem is sok dallam szólt a filmben, azonban amiket hallhatunk, azok nagyon passzoltak a sztorihoz, ehhez a hangulathoz, amit ki akartak fejezni. Összegzésben pedig azt is elárulhatom, hogy a film második fele azért lekötött a székhez, mert a gépezet beindult, csak sajnos nehezen.

Végül, zárom soraim, a film utolsó mondatával, ami a mondanivalója is egyben:

„Utazásod során fontos tudnod, ami valaminek a vége, az egy másik valaminek a kezdete”

5/10 pont