Vír(t)ustánc

Az emberiség, pontosabban a derék brit szigetországi polgárok haláltusája már elkezdődött. A helyi idő Glasgow, 2008. április 3. A genetikai kísérletek során összehoztak egy gyilkos vírust, a bizalomgerjesztő névvel illetett Kaszást, ami nevéhez méltóan kaszálásba kezdett az emberi életek között. Úgy terjed, mint a megfázás, tehát aki most tüsszenteni merészel, azt kapásból lelövöm. A hatóságok a járvány megfékezése érdekében csinálják a már más filmekben bevált módszereket. Megépítik a maguk kis berlini, helyesbítek kínai elválasztó vonalát, na mindegy ripsz-ropsz összedobnak egy kilenc méter magas és huszonkilenc kilométer szélességű kerítést - nevezzük - falnak, ami kettévágja Nagy Britanniát az ősi római határvonalat követve. A tengerben aknák, a levegőben légiforgalmi kuss, aki megközelíti a falat pucolás céljából, annak egy golyó dukál- no meg egy strigula a falon - , íme a karantén katonai szakkönyvek szerinti értelmezése. Az elzárt területeken kitör az anarchia, majd a polgárok szépen lassan, de biztosan elkaszálnak a túlvilágra. A kormányzat pedig nem bíz semmit a véletlenre, majd harminc évre magára hagyja a bezárt lakósságot, a dögöljetek meg de izibe jeligéjével. Persze ezzel most újat nem mondtam, hiszen aki figyeli a híradásokat, vagy bóklászik a világhálón, annak már tudnia kell: 2008. április 3. a jeles dátum. Tehát elkezdődött. Nyakunkon az újabb világvége és  az újabb vírussal fenyegetés lehetősége, így megkérek minden magára  valamicskét is adó honfitársamat, hogy soraim elolvasása után fáradjon ki a temetőbe, és ássa meg a saját sírját. Tegyük könnyebbé a hatóságok dolgát! Csupán egy szerencsénk van: a zombik most úgy látszik szabadságra mentek. Lehet akár 28 nappal később, vagy hónappal, de Kaptárokat se keressünk, sőt az újabb legendák sem itt születnek. Harapástól  várhatóan nem kell tartanunk. Legfeljebb az esőtől.

Viszont történik egy sajnálatos esemény. 27 évvel később, pontosan 2035-ben a járvány ismételten felüti a fejét - ezúttal Londonban. A helyzet válságos, és a  miniszterelnök is jobban tenné ha némely  helyére készülő tanácsadóját  gyorsan lecserélné. Egy dologban azonban valamennyien egyetértenek: eső áztatva bezavarnak egy kommandót az elkerített területre, mivel a műholdfelvételek alapján alapos a gyanú, hogy nem gebedt meg mindenki. Vannak tehát túlélők, s akik túléték a járványt, azok ugyebár immunisak a kórságra, mind - mind kétlábon futkosó ellenanyagok. Ide nekünk egyet!

A kommandó vezetésével Eden Sinclair félszemű cicamicát bízzák meg, aki szakajtottan Alice Kaptár másolat, bár picit popósabb és bögyösebb kivitelben.  Kapnak negyvennyolc órát az ellenanyag fölfötrésére, mert utána irgum - burgum. Bevonulnak két harci járgánnyal, az utcákon békésen pihenő csontvázak és megkezdődik a versenyfutás az idővel, ahol Sinclairnak nem csak a helyi rosszfiúk és leányok laposecset frizurájú regimentjével, és középkort majmoló félőrültek elfuserált társaságával kell megküzdenie, hanem időnként rakoncátlan tincseivel is. No meg a nézők idegeivel, mert aki már látott hasonló kaptafára készült baromságokat, vagy elvolt néhány ugyanilyen beütésű játékkal, az már tudja mire is számíthat…

1981-ben John Carpenter rendező gondolt egy merészet, és Kurt Russel színész cimbi társa segítségével megalkották Snake Plisskennek az öntörvényű kommandósnak a  figuráját. A Menekülés New Yorkból története mára már lerágott csont,a bé kategóriás eksön eszetlenségek egyik alfája, s a nagy sikerre való tekintettel Plisskennek volt egy ismételt futása is. Ezekből a filmekből a mai napig szívesen csipegetnek napjaink rendező zsenikéi , többek között  Neil Marshall is, akinek eleddig olyan filmtörténeti  „klasszikusokat” köszönhetünk, mint például a The Descent - A barlang féle sötétségi sápítozás. Az ingerküszöb tehát elég mélyen van, s Doomsday-t is valahol itt kell keresnünk. A történet nagyon Carpenter filmjeire hajaz, belecsempészve egy kis Kaptárt, lopva némi országúti száguldozást - nem is mondom honnan -, mindez természetesen a technikai bigyókra gerjedők szája ízének megfelelően tálalva. Belekevertek a történetbe egy kis középkori ökörséget, így olyan mozit hoztak össze, amiben mindenki megtalálhatja a kedvére való hülyeségeket. Ráadásul  a főszereplő csajszi kiköpött Snake is, csak női verzsonban. Megy a maga feje után, gondolkodás nélkül odasóz, potyabagós, katonailag tökös, és a problémás múltja is adott. Ja, és félszemű. Igaz ugyan, hogy a látóbogyó pótlása mára már megoldott, gurigázik is vele időnként a bige. A helyi rosszfiúk is megszólalásig Carpenter utánzatok. Összeszedték az összes kakastaréjú punkot, akik magától értetődő módon, da alapból szemétládák. Persze meg is értem a bandát valahol, hiszen magasról leszarták őket. Tőlük alapvetően két dolgot tudhatunk meg: egyrészt a kommandós félig átsütve az igazi, másrészt vezetőjük, a kissé tökkel ütött Sol egész jól kánkánozik.

Természetesen  megkapjuk a feleletet a most mindenkit alapból izgató kérdésre is, hogy  vajon miért nem lett mindenkiből koporsó lakó? S talán nem lövöm le nagyon a film csattanóját - úgy sincs neki -, amikor most válaszolok a kérdésre. Csak. Így egyszerűen. Van természetes kiválasztódás. Ezek szerint akkor mégsem kell annyira beijednünk.

A Doomsday alapvetően a nézhető kategóriába tartozik. Ha nem keresünk magvas mondanivalót, nem dühöngünk a történetben vastagon felbukkanó maflaságokon, megelégedünk a harmadosztályú akciókon, továbbá fickós vágyainkat kielégíti főszereplő hölgy idomainak csodálata, nos akkor talán még élvezzük is a filmet.

{mosimage}

6/10

yoda70