|
Eden Lake |
Írta: yoda70 |
2008. november 25. kedd, 23:13 |
Halálos hétvége. Minden relatív, mondaná Einstein. És valóban! Amikor az ember tágra nyílt szemekkel és döbbent megrökönyödéssel végighány olyan filmeket, mint az egyébként sikeres Fűrész franchise, nehezen tudja elhinni, hogy még lehet fokozni a borzalmakat. A tengernyi vér, a nyiszálások, az öncélú trancsírozás és csonkítások kendőzetlen bemutatása sajnos mára már annyira megszokottá vált, mint bableves után a pukizás. Persze ezt meg is értem - csak agyilag föl nem foghatom -, hiszen a film világában is minden a lóvéról szól. Aki csak egy picit is befektet, az szeretné a jussát kamatostól visszakapni. Ha meg nincsen az Isten áldotta filmkészítési tehetségből, akkor az, uccu neki brutálkodjunk egy véreset! felkiáltással fölözik le a hasznot. Ja, ki nem szarja le a véleményedet!- szinte hallom a horrorok kedvelőitől a felháborodást. Igen, lehet így is. Csak nekem rettenetesen piszkálja a csőrömet, hogy az értelmetlen erőszakot és a gyilkolásokat egyenesen majd hőstettként tálaló produktumokon fiatal generációk tömege nő fel. Az én filmes példaképeim - amikor még tizenéves voltam -, kimerültek Robin Hood, Tulipános Fanfan, esetleg Fantomas kópéságain. A mai fiatalok pedig Jigsaw, Freddy, Jason és más hadibarmok példáin edződve hihetik azt, hogy izmosan tökös gyerekek. Aláírom, változnak az idők, mégis talán lehetne húzni egy vonalat, amit nem lenne ildomos átlépni. Nem hinném, hogy a cenzúra lenne a megoldás, de e fajta rémségeknél a tizennyolcas karikát én bizony kőkeményen figyelembe venném.
Az Eden Lake pedig még rátesz egy lapáttal az aggodalmaimra. Rátesz, mert a szereplői tizenéves gyerekek, akik máris kíméletlen gyilkosok. Olyan vadállatok, akiknek többségéből hiányzik az emberség, a könyörület, s rezzenéstelen tekintettel szabdalják halálra az egyébként szimpatikusan szerencsétlen áldozatukat. Tesznek ugyan a filmben pár gyengécske kísérletet, a zűrös szülői háttér bemutatására, de ez körülbelül olyan, mint halottnak a nyelves csók, s tényleg csak tesznek… a végeredmény pedig egyértelmű: az Eden Lake olyan brutális és gyomorforgató mozira sikeredett, amihez képest az előbb felhánytorgatott Fűrész, tésztát dagasztó asszonyok gyülekezetének tűnik! Fiatal pár érkezik egy kis hétvégi lazítás kedvéért a tényleg édenien fenséges Édeni tó partjára. A táj gyönyörű, az erdő méltóságteljes. A víz kellemesen hideg, a magasban varjak kárognak. Tökéletes hely az ellazulásra. Egészen addig, míg megérkezik az izgalom. Besompolyog Bruce Willis mosollyal a feje búbján, a hóna alatt egy aszteroidával. Itt a világvége! Meneküljön ki merre lát! … Na, jó! Csak hülyéskedtem. Néhány bringás fiatal suttyó csinálja a fesztivált. Óbégat a magnó, ordenáré módon pofáznak, szétköpködik az agyukat. A kutyájuk pedig vad és nyálas ugatások kereszttüzében nemes egyszerűséggel odaszarik a pár közelébe. A gyerekek életkora vagy bruttó tizenöt, a viselkedésükre meg nincsen jobb szó, mint az, hogy tahók, finomabban szólva bunkók. Játsszák az agyukat. Steve a békülékenység híve. Ugyan má’ skaccok! Van itt elég hely mindenkinek! Ne izéljetek! - nyomja a béke rizsáját. Ám amikor már egy defekt is a köcsög kölykök rovására írható, lassan bepipul. S az addig egyébként érdekfeszítően alakuló film átmegy hihetetlen agresszív és brutális horrorba. Az üvegcserepes nyakon szúrás ide éppúgy belefér, mint az élve égetés, vagy agyon verés. Jenny pedig kukába mászóan talpra esett csaj. Végső happy end meg nincs. Az Eden Lake Angliából érkezik hozzánk, ami valahol örvendetes jelenség. A szigetországiak mindig képesek új színeket keverni a filmes palettába. A rendező, James Watkins ugyan kezdő vértócsának tűnik a horror tengerében, mégis e művével máris megváltotta repülőjegyét Hollywoodba. Úgy hírlik, a The Descent (A barlang) második részét dirigálja hamarosan. Azt hiszem, az a film sem a délelőtti matinéba való lesz… Összességében nem mondhatnám, hogy unalmas movie lenne, inkább érdekes és izgalmas film. Ha túlteszem magam az első sokkon, akkor kapok egy élvezetes és gyorsan pergő mozit. A sztori maflaságai jelen vannak vastagon – ha engem kóstolgatna így néhány taknyos, tőlem akkora pofont kapna a főkolompos, hogy fogai körmérkőzést játszanának a bennmaradásért. A fejét meg két hétig keresné az erdőben Rex felügyelő. De ez én vagyok. Huszonöt évvel, harminc centivel és negyven kilóval gazdagabban. Végső esetben meg az okos enged, szamár szenved, elvet követném… Jó film az Eden Lake. Ám megtekintésére… mit is szoktak ilyenkor mondani? Csak saját felelősségre! 7/10 yoda70 |
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 17:38 |
|