Végre, végre… Egy olyan film, ami minden szempontból megfelelt. Azt kaptam, amit vártam. Nancy Meyers rendező és írónő /Minden végzet nehéz, Holiday, Mi kell a nőnek?/ ezúttal is olyan zseniálisat alkotott, amit már az előző években is megszokhattunk tőle. 

Meryl Streep, akinek ez az év egy „hárompontos kosár”, hiszen jobbnál jobb szerepeket kapott és játszott el. Alec Baldwin, Ó te jó ég, hát fenomenális a pasi. Erősen meghízott és totálisan szőrös testtel is olyan vonzó, hogy még én is odavoltam érte, pedig korát illetően az apám lehetne. Steve Martinnak pedig szerintem ez most egy nagyobb feladat volt, mint amikhez hozzászokott, de jól hozta a visszafogott, elvált férfi szerepét. De akit semmiképp nem hagynék ki, az John Krasinski. Oké, oké, szerencsés szerepet kapott, de azért azt el is kell adni, és neki ez sikerült. Kevés, de annál mulatságosabb pillanatai vannak a filmben. 

A történetét tekintve, jó kis sztori az egész film, és ami a legjobb, hogy kissé naívan végig izgultam, vajon ki lesz a befutó, kit fog választani Meryl? Mert ugyebár, a nők sokszor a szívükkel gondolkodnak, és azt is tudjuk, hogy a filmek nagytöbbsége mindig úgy zárul le, ahogy azt a néző szeretné, hiszen ez egy film, és a film legyen mindig boldog, és „happy end” végződésű. Mindeközben talán pont ez az, amiért már unalmassá válnak a hasonló kategóriájú filmek. Megjegyzem, le nem lőve a film végét, egyik választás sem jobb és rosszabb a másiknál, mert végülis Meryl vagy Steve Martint /az új ház építésze/ vagy Alec Baldwint /a nős, ex-férj/ választja, és egyik sem éppen rossz megoldás a mézeskuckóházas, pékséget vezető hölgy számára.

De, ha mélyebben belegondolunk, és amin a film végigfut, vajon melyik a kevésbé kockázatmentesebb, vajon melyikkel tüzesebb az élet, és vajon mire is vágyik egy nő 60 év körül, akinek gyerekei már mind felnőttek, és saját életüket élik?

A film ezen a vonalon fut végig, megfűszerezve sok-sok apró poénnal, romantikával, és csipetnyi erotikával is.

8/10 pont