Az akciófilmek dömpingjében igazán nem könnyű feladat nívós alkotásokra bukkanni. Az elvárások ezekkel a többnyire elfelejtem kategóriás silányságokkal szemben nem is olyan magasak, vagy magvasak? Legyen a történetek főszereplője egy acélizomzatra gyúrt, bár agyi kapacitással vékonyan vigéckedő markáns állú verőlegény, vagy mellbedobással esetlenkedő cicababablablabla. Az újabb divat szerint az sem baj, ha sehol a haj, legföljebb bennünk a sóhaj, óh, ez a Statham gyerek sokkal több filmben szerepel, mint tavaly. Persze no, bólogat borostás tollazattal megáldott fickónk a király nevében és hevében, hiszen a konkurens szúrós szemű verőlegények, Seagal Pityu és Van-Damme belga popsi pacsirta már a korosodó korosztály irányába vették döcögő lépteiket. A régi nagyokat meg már a kutya sem emlegeti. Sly és Svarci a múlt ködébe vesztek. Hiába a Rambo sem mondható mai nyalókának és a Terminátornál is vannak már újabb robot (mi) csodák.

És most hopp és kopp! Esett az állam pofára! Pedig előzetes félelmem a filmmel nagyobb, mint az Eiffel-torony. Hiszen az Elrabolva - majdnem azt mondtam, hogy Taken - abból a Luc Bessoni iskolából származik, ahonnan A szállító trojka és más adrenalin töcskölő próbálkozások. Ha már Luc Bessonnál tartunk, ez a fickó termékenyebb, mint kéthetes szalmonella baktérium a vanília fagylaltban. Az eredmény a bacival vetekedő: hiszen a rendező/producer/forgatókönyv író/mit tudom én mi nem még úgy fossa a filmeket, mint amit mi tennénk a királyi trónon, ha behajigálnánk az említett nyalánkságot. Az eredmények meg közismertek. A nép mindig vevő egy kis csontropogtató bunyóra, a kritikusokat meg egye meg a rosseb! A futószalag koppintások, pufogtató akció hősök és a karosszériák törésének árnyékában Luc Bessonra mostanság elmondható: minél több alkotás kerül ki tyúkapói szárnyai alól, azok szintje egyre alacsonyabb. Persze mielőtt mindenki elküldene a büdös francba, javasolnám, hogy olvassa vissza az előző mondatomat, ahol a hangsúly a mostanság szavacska terhét nyomja. Mindezek fényében elmondható, hogy Besson bá és csapata akkor csinál jó filmeket, ha valamit elszúrnak.

Márpedig most igen csak elb…k a dolgokat, mert az Elrabolva elképesztően jó filmre sikeredett. Mondom annak ellenére, hogy tulajdonképpen semmi újdonsággal nem szolgál. A film a már sokszor bevált alapokra építkezik. Pörgős sztori, egyenes történetvezetés, akciók a köbön és meglepően kőkemény brutalitás. De ami a lényeg: Liam Neeson. Ր azért kicsit magasabb szinten űzi a színészet mesterségét, mint Statham bátyó. Furi is ebben a kőkemény fater feladat körében látnom, hiszen az elmúlt években javarészt tanár bácsi szerepekben láthattam a vásznon. Oktatott már problémás lelkű yedi nebulókat az Erő rejtelmeire, Orlando Bloom a segítségével lett tökös keresztes lovag, és Batman úrfira is rájött a virágszedési kényszer, ha meglátta.

Ebben a filmjében pedig zabosra gerjedt apukát alakít, akinek Párizsban elrabolják a lányát. Miután életében látott már néhány rondaságot, ez számára a no para, no probléma kategóriája, így maga veszi kezébe a dolgokat. Hideg fejjel és irtó morcosan kezd bele a nyomozásba. A szálak albán rosszarcúak irányába mutatnak, akik a leánykereskedelem bizniszében bizniszeznek. Bryan egyedül van, az albánok meg sokan, de elhihetjük, semmi esélyük sincs a vérprofi és bődületesen kegyetlen apucival szemben. A rosszarcúak hullanak, Bryan egyre mélyebbre bonyolódik az ügyben, én pedig a film alatt megállapíthattam, a villanyégők élete sem könnyű. Láthatóan Bryan a kínzásban sem ismer könyörületet, kedvence az árammal történő bizsergetés. Mivel azért mégis csak közönségfilmmel van dolgunk, talán a vége is kitalálható.

Liam Neeson új szintre emelte az akciózsáner figuráját. Kopó módjára levakarhatatlanul a lánya elrablói nyomában, a keze villámgyors, és nem szívbajoskodik. Aki csak csúnyán néz rá, az másnapra koporsótöltelék lesz.

Ha a Tükrök kapcsán azt mondtam, hogy számomra az év melepetés filmje, akkor ez most vonatkozzon az Elrabolva-ra is! Ritkán látható élvezetes egy akciófilmmel hozott össze a szerencsém, ami vidáman megér egy kilences osztályzatot. Kár, hogy Besson nem nyúl gyakrabban mellé!