Biztosan nekem is nehéz felfogásom van, de gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki nem fogta fel eme remekbe szabott alkotás lényegi mondani valóját. Az persze mindenki számára nyilván való, hogy az "elsőszülött" az oka minden rossznak.
De azt is le kell szögezni már itt, az elején, hogy ebben a filmben az egyetlen, aki sikoltozik a félelemtől, Elisabeth Shue, aki Laurát alakítja. Bár valószínűleg ő is csak azért, mert ezt mondták neki.
A történet, az eszközök meglehetősen sablonosak. Nem is nagyon szól semmiről sem ez a film. De akkor minek is készült? Se nem sikoltozunk a félelemtől, se egy jó sztorival nem találkozunk? Hát, ezt a kérdést talán a film alkotói tudnák megválaszolni, de abban sem vagyok biztos, hogy ők hiteles feleletet tudnának adni.
Adva vagyon egy táncosnő, aki egyéb táncosnőktől eltérően nem abortuszért kiált,  s nem is a karrierjét félti, amikor megtudja, hogy terhes lesz, hanem örül a hírnek. A férj viselkedése is eltér a megszokottól, hiszen pánikroham helyett (ami manapság az általános), szintén ugrándozik örömében. S valószínűleg őket még nem érte el a gazdasági válság, mert azon nyomban megvesznek egy hatalmas vidéki házat a semmi közepén. De amikor megszületik a gyermek, minden furcsa lesz. De ez már szóra sem érdemes.
Annál inkább a film néhány megkacagatató jelenete. Például érdemes megfigyelni a feleség vásárlási szokásait. Ez is azt mutatja, hogy nem ma készült a film, kivéve, ha vásárlásra akarnak ösztönözni bennünket, fogyasztókat, akik éppen összehúztuk a nadrágszíjat. Hiszen egérírtóból 3 fajtát vesz, azok közül is az  egyikből 4 csomaggal mindjárt. (Azt is a kutya eszi meg....) Később hajfestékből szintén 3 dobozzal vesz. De hogy ki ne felejtsem, már a kezdet kezdetén 4 különböző gyártmányú terhességi teszttel győzdik meg arról,  biztosan gyermeket vár-e (láss csodákat, ezek közül is egy a kutyánál köt ki ... csoda, hogy olyan hamar elpusztult?!). De az is lehet, ez a reklámok miatt van .. Vagy azért, hogy egyik cég se érezze hátrányban magát ... vagy ennyi fizetett, hogy az ő tesztjét használják.
Van azért másik "kedvencem" is. Ástak már kedves olvasóim? És próbáltak már olyan területen ásni, amelyet gazdagon borít a pázsit? Nos, akik ezt megtették már, tudják, nem egy könnyű feladat, ráadásul rettenetesen elcsúfítja a gyepünket. Ennek ellenére a férj, Steven Mackintosh, aki fél kézzel, mintegy tálcán viszi ki a kutya tetemét (amit szintén nem tudna megtenni, hacsak már nem egy tollal kitömött preparátumról van szó...), besétál az udvar közepébe, s ott ássa le... Ejnye, Steven! De Elisabeth még ennél is ügyesebb. Ր  mezítláb is tud ásni. De ő is a gyep egy másik pontján teszi mindezt.
Arról már nem is beszélve, milyen tehetséges fodrász. Miután a hajfestéket a fejére kente, már ráborul a házra az est, amikor észbe kap, nem ártana lemosni. És lám, a haja túlélte! Ám amikor elkezdi fésülni, már megadja magát. Nem baj, nem esik kétségbe Elisabeth, csodálatos frizurát rittyent magának fél perc alatt. Bár azért ő sem  tökéletes. Igaz, jó fodrász válna belőle, de mosni tuti nem szeret. Begyulladt varratai miatti véres ruháját ugyanis a film végéig hordja. 
Viszont a házuk az azért fantasztikus! El kell menniük egy fogadásra, ahol is előlépnek házigazdákká. Olyannyira, hogy nem lehet nem észre venni, hogy a fogadás lépcsőn játszódó jelenetei megegyeznek a saját lakásuk lépcsőjével. Amelyen ormótlan cipőiben artistákat megszégyenítő ügyességgel rohangál.
Azt a kést meg, amellyel rohangál, Norman Bates is megirigyelhetné..
Nos, nekem ennyi maradt meg a filmből. Egyedül a film utolsó perceiben az a bomlott mosoly sugallt némi értelmet.
Éppen ezért javaslom, megtekintés előtt a kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassák el írásomat, vagy kérdezzék meg kedvenc kritikusukat, mozigépészüket.

szamóca