Vannak filmek, amiktől hátast dobok. Csak így, egyszerűen.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy artista vénával áldott meg az ég, azt gyorsan kiábrándítanám, sőt még törpe sem lennék, elnézést kérve az érintettektől - mélynövésű, csak az ember báránya ritkán akad össze olyan csiszolt gyémánttal, mint az In Bruges. S a film kezdő képsorai láttán az alkotással szembeni egyetlen csalódásom a filmnek a fifikás magyar elkeresztelése lenne, persze a készítők erről mit sem tehetnek, -hanem a kedves ungarishe címfordítók. Mert azért az érdekelne,hogy az eredeti elnevezésből hogy a túróba logikázták ki az Erőszakik magyar címet, az felettébb világegyetem rengető kérdés lenne, sőt elmehetne végső feladványnak valamelyik IQ rogyasztó tévés játék fődíj kérdéseként is. Puff egy hátas!

További kellemes zsibbadást okoz a két nagyszerű színész. Brendan Gleesonról már megszokhattuk, hogy képes egészen maradandóakat alkotni, ám Collin Farrellról nekem többnyire az ügyeletes és állandóan trehány szépfiú, a felebaráti szerelmet egészen magas hőfokon termelő nagy sanyesz és a mindig a farka után kepesztő titkos ügynök ugrik be célpontként. Esetleg a Daredevil penge hajigálója és még persze jónéhány remekbe szabott idegbeteg szerepe. Természetesen most egy picit kamuztam, mert a srácot én a fiatal színész generáció egyik legtehetségesebb ügynökének, elnézést, bérgyilkosának, a francba! -már megint elírtam, szóval színészének tartom. Az Erőszakiban ráadásul színész társára van szorulva, hiszen erre a filmre egyáltalán nem jellemző a szemkáprásztató látványorgia, nincsenek digitálisan felturbózott dögös bigék és idetévedő alienek sem. Marad tehát a színészi játék, a tehetség és a ragyogó előadásmód. Ebből jön össze Ken és Ray kettőse, ami remekbe szabott egy páros. Hogy ezen kívűl mit kapunk még a filmtől? Egy kevés városnézést, a turista vénával megáldott nézők máris sasolhatnak kontaktlencseszám, gótikus építményeket, szűk sikátorokat, a várost átszelő csatornákat, és egy nyugalmas belga kisvároskát. Na ez így azért nem igaz, mert bóklászik arra pár túrista is, de ezer decibellel fület szaggató banzáj ide annyira nem való, mint a lónyugtatót zabáló törpe. Olyan városka ez, ahová karácsony közepén is ki lehet ülni a térre és legurítani egy pofa sört, nézni a békés járókelőket, sőt a durcásan ducisabbja még a toronyba is fölmehet egy meggebedés kedvéért.

Ebbe az európai idillbe tottyannak be főhőseink, akik szakmájukat tekintve bérgyilkosok. Miért mi mást vártatok? Palacsinta sütők legyenek? A fiatal Ray egy múltbéli hibája miatt (véletlenül fejbe puffantott egy gyereket) belülről pusztítja magát, nemes egyszerűséggel tele van a töke ezzel az egész várossal. Neki büntetés az ottlét, amit míves ír káromkodások sorozatával hoz a tudomásunkra. (S egyébként is, ha kicenzúráznánk a sztoriból a k…ott szavakat, és ilyenkor befognák a szereplők a pofájukat, még néma film is lehetne az Erőszakik.) Egyedüli vigaszt számára a Bruges-ban megismert gyönyörűnek nevezett Chloe jelenti. Idősebb és bizonyára bölcsebb társa Ken ellenben élvezi a dolgokat. Várost néz, templomokban ketet, játssza a túristát. Aztán egyszer csak megcsörren a telefon, és Ken azt utasítást kapja a főnökétől, Harrytól, hogy küldje a békés szendergésbe társát…

A film rendezője, Martin McDonaugh egy üditően komikus és fekete humort sem hiányoló alapszituációt hozott össze, szép drogdíreller, morgonc törp urammal, szemtelenül elszemtelenedett félszemű kopasz csávókámmal, kövér amerikai túristákkal és még egy sor csodabogárral. A történet tele élvezetes párbeszédekkel, obszcén dumákkal, és bonyodalmakkal bőven megcsavarintva, szóval pokolian szórakoztató egy katyvasz. Ken és Harry között lezajlott telefonbeszélgetést meghallva vajon ki az, aki megállja fetrengés nélkül? Ralph Fiennes pedig olyan gonosz, amire egészen régóta nem volt példa. Mire belekóvályog a filmbe, már annyit nyekeregtek róla, hogy eleve telepakolt gatyával kezelem, s ő még rá is tesz egy lapáttal. Bár a hülyéjének elvei is vannak…

Az Erőszakik egy vérbően tálalt történet, erőszakkal, drámával, szeretni való bérgyilkosokkal, vicces szituációkkal és hangulatos belga városkával, ami remekbe szabott szórakozást ígér. Nincs mese, ez vidáman megér tíz pontot. Csak a magyar címmel nem tudok még mindig mit kezdeni…

{mosimage}

10/10

yoda70