|
Esti mesék |
Írta: Kenobi |
2009. január 25. vasárnap, 18:16 |
Gülüke és a dühös törpe esete Avagy tanmese Adam Sandler agyából, hogyan is nézzük hülyének a tizenéves és a nem tizenéves korosztályt. Más oldalról közelítve a dolgot, egy színész karrierjének zuhanórepülése az, amikor kínjában, netán végső kétségbeesésében gyerekeket és jópofa állatkákat használ megtépázott „hírneve” helyreállításához. A végeredmény pedig önmagáért beszél: móka és kacagás – helyett középszerű sziruptenger. ![]() Mit tennél kedves olvasó, ha meséid, amiket a gyerekeidnek lefekvéskor előadnál, egyszer csak megvalósulnának? Egyértelműnek tűnik a kívánságlistám: pottyanjon az ölembe a lottó főnyeremény, léptessenek elő munkahelyemen vezérigazgatónak, garázsomban dübörögjön a Ferrari, vagy legyek ünnepelt sportember, hulljanak a farkamra szebbnél szebb nőcik, lehetőleg hármasával és minden legyen happy. Hölgyfelfogásból nézve a dolgot: a pasim gombnyomásra ugráljon, hozza ágyikómba a kávémat, takarítson, mosson, főzzön és még a férfiúi kötelességét is lássa el, mert ha pénteken csütörtököt mond, lecserélem valami tenyészcsődörre. Szegény drága pedig jó képet vágva a dologhoz, csak zavartan vigyorogna. Ehessek mindent, ami csak belém fér, mégis a mérleg soha nem mutathat 55kg-nál többet. Szép óhajok ezek valóban hölgyeim és uraim, de ébresztő, hiszen mindez észvesztő, ujjunk meg a biliben! Egyrészt ugye álmodunk, másrészt van egy kis csavarintás az események menetében, mert a kölykök vágyainkba sajnos szaftosan beleturkálhatnak, amitől rögvest más színezete lesz a dolgoknak. Így aztán megeshet, hogy pénzeső helyett rágógumi zuhatag ömlik a nyakamba, a Ferrari helyett jó lesz valami ütött-kopott tákolmány, a bombanők pedig szabadságolva, érjük csak be a nevünkre fogadott tűzokádó sárkánnyal. A pattanj gombnyomásra gyönyörkeltés ürügye sem műxik a valóságban, és hát igen, a reggeli is inkább a konyhában marad. ![]() ![]() A film története is valami hasonlóról álmodozik: az ezermester Skeeter egyszer csak azon kapja magát, hogy testvére gyermekeinek alukálás előtt ellotyogott meséi másnapra valóra válnak, amit a srác a maga módján próbál is kamatoztatni. Ebből aztán nevetséges helyzetek tömkelege kukucskálna elő, Adam Sandler pedig iskola megmentőként lopakodik be a fiatalság szívébe. Csak az a bánatom tárgya, hogy a nevetés jól bevált és rogyásig ismételgetett gegekre épül, a történet totálisan kiszámítható, izgalmakat még gülüző szemekkel sem találhatunk. A pozitív oldalon dörömböl a mesés jeleneteket ![]() Amint látható, az Esti mesék a mostanában családi filmként emlegetett vonalat próbálná erősíteni, ám mellényúltak az összetevők vegyítésekor: az éltesebb korosztály számára egyszerűen bárgyú és unalmas a film, gyermekeinknek pedig hasonló kategóriákban már láthattak érdekesebbeket. Sajnos közepesek a szereplők is. Adam Sandler örök fejtörést okoz számomra, a mai napig nem tudom eldönteni, mi a fészkes fenétől lehet sikeresebb, mint idióta cimborája, a rövid cameo erejéig most is beszerencsétlenkedő Rob Schneider. Aha! Valami derengőzik. Leesett mi a fickókkal kapcsolatos hiányérzetem oka: sehol egy fingás, örökzöld rókázás, felhívás a fokozott szexualitás gyakorlására, a másképp szeretők felmenőinek minduntalan emlegetése, maximum néhány harmatos erőlködés a témában. Hozzáteszem, jól tették, hogy kihagyták a filmből ezeket az altesti gusztustalanságokat. ![]() 6/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:03 |
|