Lassan a tappancsokkal! A Benicio Del Toro által megformált szőrcsimbók inkább hasonlít egy nyugdíjas otthon kiöregedett házőrzőjére, mint rettegett fenevadra. Na meg jóllakott, olyan kis Gombóc Artúr benyomását kelti. Lehet, csak bennem merült fel hasonló gonosz összehasonlítás? Talán másokban is? Mondhatnám cipőit mindig szétqúró molytanyának, ingatag lábakon kóválygó vukinak, vagy az X-Men valamelyik forgatásáról elhajtott Rozsomák-féle mutánsnak. Csubakka legalább viccesnek teremtett galaxis-csóka, farkasunktól pedig a veszettség kerülgetett. Mindegy, nevezhetem így is, úgy is a gyereket. A lényeg ugyanaz. A legújabb mozis feldolgozás rozsdás szögeket ver a mítosz koporsójába. A Farkasember – fogalmazzunk nyíltan – hatalmas csalódás.

Kevésbé finomkodva, szólíthatjuk másként is. Hívjuk egy bűzölgő barna kupacnak? Amit a teliholdra vonyító ordasok az éjsötét erdőben prédájukra vadászva potyogtatnak? Pedig elvileg minden rendben a filmmel. Jól bejáratott történet. Elődként sok-sok feldolgozás, ahonnan lehetne ihletet meríteni. Legalább lopnátok belőlük, ha már a filmkészítéshez bakkerek vagytok. De nem, a rendező cigányútra tévedt. Segítenek bénázásában ismert, és nagynevű színészek. Benicio Del Toro egymagában olyan sötét, hogy hozzá képest a feketeszén menekültstátuszért könyörög negrószacskónál. Meg születetten ronda is. Ideális a szerepére, jó is. Aztán ott az éjszakai erdei töketlenkedések tömege, szőrszálborzoló  zene és a digitális lehetőségek teljes arzenálja. Röpködnek a belek, egyéb testrészek orbitális pályán okoznak sápatag tekinteteket. De valami miatt mégsem klappol a mutatvány. Nem áll össze élvezetes, fogyasztható mozivá. Aránytévesztés esete forog fenn. Minimális félelemkeltés, nuku parázás. Van kevés akció, és még több jövés-menés. Sok pofázás, időnként biza alukáltam. Az izgalom is beleszeretett a teliholdba, mert sehol. Az egészben az a legröhejesebb, hogy mindenkinek, minden tiszta. Elejétől fogva tudjuk, kik a farkasemberek, aztán ezzel úgy szépen elvagyunk. Nem kell hát lerágni a körmeinket, olyan öreguras mozizás. A végére picit belendül, csak előtte egy óra etetés.


Bizonyára az Universal fejesei is dobták a hátasokat farkasbolháiktól vakarózva. Érezhették, ez a remake kicsit gázos lesz. Húzták-vonták, tologatták a bemutatót, de hát a készítésre elszórt dollártízmilliókat csak szeretnék viszontlátni. Biztos vagyok benne, hogy „szeretettel” küldenének egy ezüstgolyót a rendező fejébe. Ami viszont dicséretet érdemel, azok az ember-farkas átváltozások. Szépen megcsináltak, mégsem mondhatnám hitelesnek. Kicsi technikai mit tudunk mi utánérzés kavargott bennem. Most ez jó, vagy rossz? A cigánymacitól meg egyenesen földhöz csaptam magam.

Lawrence Talbot (Benicio Del Toro) sikeres színésznek titulálja mindenki. Nem értem mi a fenéért, de hagyjuk. Hazatér szülővárosába, mert történik valami. Bátyókáját szétcincálja valami rondaság. Találkozik apjával Sir John Talbottal (Sir Anthony Hopkins mosolygó pojáca üzemmódban), illetve megismeri testvére mennyasszonyát Gwen Conliffet (Emily Blunt). Hamar leesik neki a tantusz, a környék lakóit egy vérszomjas fenevad fogyasztgatja. A cigányok persze vágják a történéseket, falubeliek is tudják, ki hány kiló, a kirendelt zsarunak (Hugo Weaving) is megvan a gyanúsítottja, és a szegény néző sem tehet mást, mint hamar fölhomályosul. Azt meg mindannyian tudjuk, hogy a Farkasember harapással szaporodik. Ilyen állat. Főhősünk jutalma a mészárlásért kis diliházi jeges kúra, és némi halálos dorbézolás.


A történettel azért nem érdemes tovább vacakolni, mert roppant egyszerű. Könnyen kitalálható, és marhára unalmas. A színészekről sem igazán lehet éltetőket mondani. Anthony Hopkins nagyon megszorulhatott, hogy aláírt egy ilyen szarságra. Vagy Hollywoodban is emelték a nyugdíjkorhatárt? Inkább csak sokat sejtetően mosolyog. Tejfehér sérója és szakálla szakasztott úgy fest, mint egy perverz Mikulásé. Benicio Del Toro farkasként üres szemmel morog a sötétbe, emberként meg mogorva. De olyan szinten, hogyha összefutnál vele a sötétben, beléd fagyna a szusz. Na, legalább valami pozitívumot csak motyogtam.

Összegzés: Azt nem mondanám, hogy nézhetetlen. De a következő száz teliholdig biztos nem nézem újra. Mérsékelten fordulatos, lightosan izgalmas, baromi sok üresjárat. Nincs atmoszférája valamiért, pedig szemmel láthatóan iparkodtak. Nem igazán tudtam ráhangolódni a filmre. Folyvást az órámat lestem, és csábos pillantásokkal kacérkodtam a kijárattal. Öt pont. Nem sok érte?

5/10

Kenobi