Conan a Farkasölő

Farkasölőt siheder legényke korában egy rondaság némi bányászati túlórára rendeli, gondolom a későbbi elhaláloztatás aljas szándékával. A kissrác azonban nem akar jobb létre szenderülni, hanem felnőtt harcos  formájában tér vissza,s persze nem csokor virággal a kezében.

Ezt a kissé satnya leírást, akár még pár ezer más filmhez is társíthatnám. Igaz vannak aprócska különbségek, de a nagy előd Conan bácsi többször lefülelhető. Csakhogy, míg Conan a rabságban oszlopnyi izmokat pakolt magára,addig Farkasölőt nem nevezhetném éppenséggel egy drabális állatnak. Mindenesetre frizurában és megviselt ábrázatban simán lehurroghatná svarcit, de itt meg valahogy Aragorn kopácsol be a tudatomba. Persze ő más tészta, hiszen ambíciói között minimum királyság szerepelt, talán ezért többet is költhet fodrászkodásra és arcápolásra. Szegény Farkasölőnek meg csak egy sápatag harcegnő jut, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli, szól az okosság ugyebár.

A történetről többet írni nem igazán érdemes. A békés happy end irányába araszol, fölvonultatva a fantasy filmek minden sikeresebb jellemvonását. Van itt  hegesztő szemüveggel  és Terminátor fogazattal a fején kótricáló főgonosz; és az újabb módi szerinti tetkó őrület. Mindenki valami firkával lődörög a keze fején, vagy egyéb helyeken. Hercegnő, mágia, ármánykodás, némi testőrködés, valamint egészen pofásra sikeredett csatajelenetek. És egy bőregér, valami távoli rokona lehet Batman úrfinak. Bár kissé szárnya szegett  - legalábbis az elején - ,de aggódásra semmi okunk, hiszen szemmel láthatóan jó bőrben van, a vak mágus meg úgyis összeférceli szárnyait. Ebből is gyanítható, hogy sebész dokikból már akkor is hiány lehetett. Mindezeken túl, ami ebben a filmben a legjobban felcsigázta az érdeklődésemet, az a pompázatos tájak változatossága. Gyönyörű hegységek, kristálytiszta levegő. A fű zöld, szinte harapni lehet.Megyek is valami telket keresni a környéken, szép kilátással Galirad városára.

A Farkasölőt végignézve egy dolgot kapásból megállapíthatunk: az orosz filmgyártás rohamléptekkel fejlődik! Réges -rég, talán egy másik galaxisban voltak azok az idők, amikor a szovjet filmipart a pártelit elvtársak ukázai alapján képzelték el. Igor Vasziljevics paraszt elvtárs Szása lovával törte az ugart faekével, a háttérben pedig az acélkohó kéményei köpték a füstöt a levegőbe. Amikor derék öregünk elfáradt, elővette rittyós zsebkendőjét, Leninsapekja alól a nagy vezér mosolygós fényképét, majd megtörölve napszítta arcát, kedves pártistenének mosolyával fölvértezve folytatta a robotolást…

Hát ezek voltak azok a filmek, amelyre a kemény csillagos magon kívűl a kutya sem volt kíváncsi. Ma viszont már más a helyzet. Az orosz mozgóképes világban is megmozdúlt valami. Dől a lé, a trükkökben már lassan Hollywoodnak is beintenek, és ha egy szép napon megtanulnak épkézláb forgatókönyveket írni, akkor a világsiker is kopogtat. Az Éjszakai és a Nappali őrségek voltak a kezdeti ismeretebb lépéseik, s most itt a Farkasölő. Jóval fogyaszthatóbb és szórakoztatóbb és kevésbé megosztóbb alkotás, mint az előbb említett vámpírbonyolúltságok.

A Farkasölő tehát egy egészen jóra sikeredett mozinak mondható. Bár néha akadozik,valamikor kicsit bárgyú is, de azért egy kis túlzással még akár az egekbe is emelném, csak hát óvatosan bánjunk a felhőkkel, és a kardunkkal! Egy ilyen filmnek Hollywoodban minimum két folytatása készülne…

{mosimage}

7/10