Vakító fekete izzadság, avagy ami sikerek és a színfalak mögött leledzik......

Nos, be kell, valljak ismét Önöknek valamit, nem erről a filmről akartam írni, azonban megnéztem (kicsit megkésve, de törve nem..) és úgy érzem a sorrendet itt és most fel kell rúgnom.

 A film témája nagyon is profilomba vág ugyanis valaha én is élsportoló voltam és végeztem is pár évet az egyik főiskola testnevelés szakán.

Így abszolút érdeklődve ültem neki a magyar filmes ipar eme üde színfoltjának.

Alapvetően azt gondoltam sokáig, hogy a mai magyar mini Hollywood, karonfogva hol a "retekklub", hol a "csiga2" kereskedelmi televízióval csak vígjátékok készítésére alkalmas. Ezt a tévutat nálam Novák Erik Zuhanórepülés című kreálmánya cáfolt meg és most rá kellet, jöjjek,egy életrajzi drámára is alkalmas a mai magyar filmgyártás.

A történet középpontjában egy ember áll, azonban életének 2-3 szakaszát kísérhetjük figyelemmel párhozamosan, köszönhetően a rendező remek dramaturgiai érzékének, melyek egy közös csúcspontban teljesedhetnek ki a film vége felé.

A vége felé van a film gyengéje is.....

Amennyire jó az "in medis res" és megismerjük Dongót és csapatát,feltérképezhetjük drága,kedves"Adolf" Feri bácsit, akinek kiomló belein szívesen eltáncolnám akármelyik örömtáncot-kegyetlen az öreg mint egy hadifogolytábor ura-olyan harmatos a folytatás.

Dongó szülei meg olyanok hogy szinte előrevetítik a folytatást: ilyen közegben én is vállalnám a beugró szerepét akármelyik cirkuszban, hisz a velük való együttélés sem különb egy engem mutogató társulás kifestett tagjainak szereteténél.

Kb az alkotás 70%-ig remek karakterábrázolásoknak lehetünk így tanúi, egészen addig, hogy főhősünk 20 évvel később Kanadában összetalálkozik egy tehetséges konok fiatallal, akiben talán épp önmagát látja.

Felkarolja, őt, segíti a munkáját, aki cserébe akaratlanul visszaviszi a helyes útra: a tornához.

Majd a debreceni világbajnokságon a sors fintorának köszönhetően egymás ellenfelei lesznek.

Nos, ez az utolsó 20% a film halála, mert addig egy folyamatosan felfelé ívelő cselekményt láthattunk egy csúcsponttal mely után eltelik 10 perc és az elnagyolt befejezés után(talán elfogyott a rendező "ereje"...?) már nézhetjük is a stáblistát..

Jó film tehát azonban a vége kicsit összecsapott benyomást kelt...

Mint amikor valaki vendégeket vár, süt, főz, rendezkedik...de úristen már csengettek..gyorsan söpörjük be a szemetet az ágy...áhh fáradjanak beljebb,de jó hogy eljöttek.....!

Vagy csak egyszerűen elfogyott a lendület, pénz, kedv?

Jah és még egy negatívum az amúgy érdeklődésemet bőven fenntartó filmből:

Mindenhol visszaköszön a TV2 reklámja, logója stb.,..de könyörgöm Csisztu tuti kellet ide arra a 3 mondatra??

Mindenesetre egy megfelelő filmebéd…...desszert és utóétel nélkül..

Jó étvágyat

gabbi

7/10