Az esküvő utáni napon az újdonsült asszonyka, hogy kedveskedjen szíve választottjának, szorgalmasan sertepertél a konyhában. Hisz a mai nagy nap! Életében először készít vacsorát a párjának! A menü sem egyszerű, szilvás gombóc lészen tálalva. Apuci ezért él-hal, legyen ez egyszer öröme! A tálalás este hétkor, addigra hazaér párja a munkából. A feleség további kedveskedésképp felöltözik oltári szexisre, beborítja az asztalt az anyukájától kapott terítővel, az asztalra ízlésesen elhelyez pár gyertyát, némi száraz gazt is további díszítésül, a kapott hifibe bevágja Ganxsta Zotyesz valami hatökör zenéjét - legyen már hangulat is! -, és várja izgalommal telve a férjét.

A teremtés koronája láthatóan odavan. Szilvás gombóc! Nyami! Az igaz, hogy olyan savanyú, mint a megecetesedett bor, és olyan kemény, hogy eladhatná barikádharcokra; továbbá hidegebb az anyósa és apósa házasságánál, de a jó szándék legalább díjazandó. Becsülettel betermeli a gombócokat. Azok legalább méretesek, mind az öt. Aztán jöhet egy kis etye-petye.
 
Másnap a vacsora ugyanaz. De reklamálásnak helye nincs! Elvégre világgazdasági válság lenne, vagy mi a szösz? Ügyes kis nejem van-gondolja. Nálunk semmi sem vész kárba.

A harmadik este menüje már megint gombóc. A fenébe! Édesem! Esetleg nem tudnál egyet lapozni a szakácskönyvben? De drágám, tudok!

A következő nap a férj éhesebben tér haza egy kéthetes fogyókúrán tartott oroszláncsordánál. Húst! Friss ropogós húst akarok! S mit ad elé a drága? Gombócot. A változatosság kedvéért most túrósat. A túróba!
 
Szegény férj fogadja őszinte együttérzésünket, mert az ötödik napi élelme ismét gombóc. A jól bevált recept alapján, szilvával. Anyukám! Csomagolj! Mész vissza a mamádhoz!
 
A Fűrész 2004-ben robbant be a mozi világába. Újszerűségével, kendőzetlen brutalitásával, a filmből áradó tömény erőszakával szerzett magának milliós rajongó tábort világszerte. A készítők relatíve zsebpénzből dobták össze „művüket”, ami szépen kivéreztetett bennünket, így nyél nélküli fejsze lehetett az, aki nem várta a folytatásokat. S azok jöttek is kínzásszám. Változó színvonallal, ámde változatlan kegyetlenséggel. Ránk szabadították Jigsaw komát (Fűrész urat) a nem is kicsit agyilag zokni vadállatot, aki azon kívül, hogy írtja az irtani valót, még ezt rejtvénykedve és moralizálva is teszi. Szóval igazán kedves egy kópé. Na, ugorjunk…

Akik abban reménykedtek, hogy Jigsaw-t az agytumorban a véres fűrészmezőkre költözött derék pszichopata hadibarmot nélkülözni fogjuk, nos, azok tévednek. A pasas ismét visszatér. Az ötödik rész története vígan téblábol a múlt és a jelen határmezsgyéjén. Az előző részekből szereplők, utalások vissza-vissza köszönnek, általában fényképek és hullaszagú emlékek képében, annak, aki bírja még követni az eseményeket. Aki pedig nem, az jobban teszi, ha bárd alá fekszik.

Ha már a bárdnál tartunk. A film kezdete igazán ütősnek mondható. Az első negyedóra nem szól másról, mint tömény szenvedésről, kétségbeesett tekintetekről, és ördögi halálmódokról. Majd a lendületes kezdés kissé lelohad. Elindul a nyomozás, amelyben Strahm ügynök viszi a prímet. Sétál helyszínről helyszínre, roppant gondterhelt pofával jön rá a tökegyszerűre. Hogy mi is lenne az, inkább maradjon titok. Vele párhuzamosan Jigsaw és „padavanja” lelkileg lefárasztó kapcsolatából kapunk ízelítőt. Nem, nem Amandát keressük, más a tanítvány. Miközben a két gyilkos kedvesen évődik, addig a másik szálon öt egymástól látszólag teljesen különálló egyén küzd az életben maradásért. Különböző emberek és eltérő személyiségek, mégis valami összeköti őket. A jelszó persze a régi: rafinált halálok és szenvedések várnak rájuk. S talán ez az a pillanat, amikor torkomon akad a szilvás gombóc. A Fűrész ötödik része már semmi újdonsággal nem szolgál. Előkerül a kedves magnónk, a tévé is mindig bekapcsol, jönnek a virágnyelven közölt utasítások; menjél előre, talán hátra, most mit tökölődsz te marha! Az áldozat jelöltek pedig csacsorásznak a túlélés vidám dolgairól. A falon mindig ott az a rohadt óra, negyedórád van, hogy belekezdj a mókába, mert ha nem, bumm! Viszont ha elkezded, csak egy perced van! Ismerős nem?
 
A kínzások, a jobb létre szenderülés formái is mintha enyhébbek lennének. Ennek meg prózai oka van: már hozzászoktam. Amitől az első részekben rám tört a rókázási inger, azt most udvariasan figyelem.  A vér pedig már picit úncsi. Nem különben a sikolyok.

A Fűrész ötödik része iparos munka. Hozza a megszokottat, kissé sablonos történettel és a váratlan fordulatok teljes mellőzésével. A folytatás lehetősége pedig borítékolva vagyon. Abba kéne hagyni srácok… Ahogy a gombócból, a Fűrészből is megárt a sok(k)!