Az a baj ezekkel a minike robotokkal, tudományosan csúfolva, nanoatkákkal, hogy minden jószándékú orvosi felhasználás ellenére is csak fegyverként gondol majd rájuk az utókor. Csakúgy, mint Stephen Sommers legújabb agymosására, a G. I.Joe -ra, ami szintén megmarad emlékezetünkben.  De stop! Egy röpke pillanat… Meg kell követnem a rendezőt, hiszen filmjét már eleve előítéletekkel kezeltem. Elkönyveltem, hogy rendkívül látványos, mintegy vizuális orgazmussal találkozom majd. Bemagyaráztam, az effektek között szégyenlősen nyüzsögnek a nagy rakás színészek, cicababák és izomban felpumpált műmájerek teszik a szépet. S bizony megettem volna a vízbe süllyedő (Rendezőkém! Az hogyan lehet?) jégtáblákat, ha itt valami történet félét csak nyomaiban is felfedezek.

Azt mindenestre megállapíthatjuk, hogy Sommers valamit nagyon tud. Olyan nyári blockbustert rittyentet, hogy megáll az ember esze. Tele technikai ketyerékkel, csúcsmasinákkal és más műszaki jellegű vacakokkal, valamint igazi XXI. századi popcorn hősökkel. A közönség pedig nagyon hálás. Figyeltem az arcokat a moziban. Tágra nyílt szemek, előttem egy kölök végigkommentálta az eseményeket. Valahogy így: „Azannya! Hű… Vágd le a tökét!”  Meg pár kevésbé szalonképes, de lényegét tekintve hasonló mondat. Néha böfögős röhögés. Mert poénok is akadnak. Fiatal szerelmespár egymás szájában feledkezett. Nyálcsere a vetítőgép alatt. Most filmet nézünk, vagy nyalakodunk? De rájuk is hat a gigantikus, sodró lendületű akciódömping. Utoljára a Star Treknél éltünk át valami hasonlót.


A történetről csupán annyit, hogy vannak ezek a nanoatkák. A tulajdonjoguk körüli macerára bonyolódnak a dolgok.  Hol itt vannak, hol  meg ott. Mint a népmesében. Az egyik oldalon állnak a szupertitkos elit katonák, a G. I.Joe, a másikon meg a szemétláda Kobrák. A cél már megint a világuralom, a hatalom megszerzése. Ebből aztán egy nonstop akció keveredik. A főgonosz mindent elkövet céljai megvalósítása érdekében, s valószínű, nagy Vasálarcos rajongó is lehet. Veszélyben Párizs, Moszkva és Washington. És a sarkvidéki jég is meleg perceket él át. De az egészben a legkülönösebb, a fél világ földöntése és a fékevesztett tempójú rohanás ellenére apránként csak összeáll a kép. Mindez a közeli jövőben.


Ne kerülgessük a lényeget! Remekül szórakoztató és élvezetesen pörgős haddelhadd a G. I.Joe. Színészektől ugyanakkor semmilyen kihívást nem követel. Dennis Quaid szépen elbújik kampós orra mögé, Christopher Eccleston próbálkozik ördögi kavarással, Arnold Vosloo dalos pacsirtaként fütyörészget, Jonathan Pryce pedig gondterhelt ábrázattal sopánkodik, a doki (Joseph Gordon-Levitt) meg Darth Vader unokája lehet. Րk a húzónevek. És a fiatalok? Ugyan má! Kit érdekel a tehetségük?  A világ hatalmas bajban. Bögyös leányok és gyorsító uniformisba öltözött markáns állú legények mentik a bőrünket halált megvető bátorsággal. Ennyi nem elég?

A porosodó múmiák és Van Helsing mester kiagyalója, Stephen Sommers bá tehát váltott. Teszem hozzá, jól tette. Nincs mese, produkciója diadalra ítéltetett. Mivel marhára jól elvoltam, és az elsőtől az utolsó képkockájáig élveztem minden pillanatát, csakis jó pontszám születhet. Nem agyrákot okozó bonyolultság, hanem igazi nyárestés kasszasiker. Komolyan venni persze egy percig sem szabad. Jobban bejött, mint a robot buli, s épp ezért is, nyolc pontot vígan. Hűha! Most látom csak, csupa jókat írtam egy Stephen Sommers filmről. Borogatást rám, de gyorsan!

8/10

Kenobi