Vajon mi lehet a legjobb a szekszben?...

Hát természetesen az, hogy közben lehet lövöldözni. Persze a hatékonyság leginkább a golyóktól, no meg tehetségül kapott fegyvertől függhet. Míg egyeseknél csupán a pelyhüdt  tiki - taki jelentheti az áll a potot ,vagy a hét minden napja csütörtök,  mindez mister Smithnél valóságos golyózáporba torkollik. Lövések előlröl, lövések alulról, felülről  és hátulról, szóval van itt durrogás böcsülettel. Természetesen ehhez a produkcióhoz, minimum méretes keblekkel felturbózott hölgyemény is dukál, az olasz kebelcsoda, Monica Bellucci személyében, aki csábítóbb és kívánatosabb, mint valaha. Mindezek következtében én meg csak irigyelni tudom Owen gyorstüzér uraságot, és bizony beugranék a szerepébe. És ha nem is szívesen, ám annál bágyatagabb pofával, de el kell hogy ismerjem, ez a fickó nem semmi. Ha tíz perccel előbb születik, még akár nevezhetnénk golyószórónak is, vagy nyuszifülnek, mert  sárgarépát olyan imádattal csócsálja, ami még a legmohóbb tapsifülesnek is becsületére válna. Egyébként is a répaság a hosszú élet záloga, hiszen javítja szemünk látóképességét és még önvédelmi fegyverként is lehet használni.

Mindezeken túl a film története roppant egyszerű: Vesszük a kellemesen szerencsétlen frizurával összekócolt céllövőnket, a mellé rendelt cicababát, egy megrendelésre legyártott, de veleszületetten metált kedvelő kispöcsöst- most már tudjuk, ő minden galiba okozója- és egy lövészezred rosszarcút. A magam részéről pedig elő a rohamsisakot, a golyóálló mellényt, vagy belebújok a szobámba betolt tank biztonságot nyújtó fedezékébe, így talán elkerülhetem a kósza pályára lépő lövedékeket. Durr, durr! Hisz a film másról sem szól. Főhősünk minden létező helyzetben lövi és tizedeli az üldözőit, azok meg illedelmesen pusztulgatnak. A sok - sok lövöldözősdiben ,szereplőink néha észbekapnak ,és tárat vagy stukkert is cserélnek.Summa - summárum, de folyik a tömeges népírtás.

A Golyózápor nem akciófilm, holott a műfaj valamennyi ismertető jegyét magán hordozza. Így akik esetleg kifeküdnének a csak lövök és nem töltök érzésén, a mindig csak a főszereplő talál telibe szemétkukába való, és agyon mócsingozott kliséin, azoknak a film mentségeként meg kell említenem, hogy paródia, amely az épp előbb említett sablonoknak mutat egy jóképű fityiszt. Méghozzá groteszk humorral betárazott paródia, amelyet tudományosan az elképesztő baromság kategóriájába sorolnák, s amit persze egy másodpercig sem lehet, és nem is szabad komolyan venni. Viszont pont ettől durran akkorát, ettől röhögöm ki még a tüdőmet is,és ettől eszementen szellemes a története. Arról meg nem is beszélve, ha egyszer az életben nekem is sikerülne ágyba vinnem Monica Belluccit, akkor az én golyóim is záporoznának.

8/10

yoda70