Száguldó erődök halálos iramban.

Amihez természetesen illik még hozzátennem, hogy felpörögve. Mert a film mottója egyszerű: rá a lapát lábakkal a gázpedálra, fordulatszám  felpörög, sikoltoznak a kerekek és égett gumiszag terjeng a levegőben. Vagy túléled, vagy megdöglesz. Harmadik út nincs. Csak a főszereplőnek, de hát ők mindig kivételezett legények.

A közeli jövőben járunk. Jason Statham ártatlan, mint a ma született bárány. Épp ezért logikus, hogy sittre vágják, de ez már csak így szokás. A börtönben pedig az élet a szokásos: minden elítélt mániákusan kondizik - ahogy elnézem pelyhüdt hasfalamat, talán nekem is dutyiba kéne kerülnöm - az ötméteres és száznyolcvan kilós benga állatok látványa mindennapos, a rabok a börtön udvarára épített padokon pihizgetnek, és mindenki igyekszik roppant szemétládának tűnni. Az ebédlőben ott a friss husi, kinek a kajájába kötelező egy vitamindúsat beleköpni, és a menetrendszerű balhék. Kigyúrt testű feka gyerekek mondják meg a frankót, miközben jól látható hogy az ész a farok izomban rejtőzik. A börtönőrök meg ugyanolyan görények, mint a foglyaik. Ebben a véresen vad és kegyetlen világban Jensen Ames harmatosan szűzies Hófehérkének tűnik. Ám a látszat nyilvánvalóan csalóka, mert a fickó a maga nemében nem piskóta. A haja ugyan most sem kócos, háromszoros gyorsulási bajnok, tehát vezetni azt félelmetesen tud, annál jobban már csak ütni, tekintete pedig olyan bársonyos, mint egy támadni készülő vízilóé.

Azonban ez csupán körítés. A főszereplő a Halálfutam. A nevében is benne van, az itt indulók nem valószínű, hogy hosszú lejáratú hitelt kapnának. Aztán előkerülnek az autócsodák. Mindegyiken gépágyú, rakétavetők, kétujjnyi vastag páncélzat, felspécizett motorok, és egyéb alkalmatosságok. Az egészet pedig a börtön hidegen számító és kegyetlen igazgatónője irányítja. Persze nem emberbaráti szeretetből, ez valami tévéműsor lenne, a nép meg vevő a brutálkodásra. Big Brother a jövőben. A nagy tesó néni mindent lát, és mindent irányít. Csak Zsanett és Szabi sehol. De ha már nőnél járunk, az is teljesen elvárható, hogy a főhősnek dukál a környék legdögösebb latin csaja.

A Halálfutam tehát nem egy agyizzasztó sztorit felvonultató remake. Az elődben, az 1975-ben elkészült Death Race 2000-ben még David Carradine parádézott Frankenstein álarca mögött, no és a kezdő izomagy Sly „Rambo” Stallone. Az akkori történet a mai kor igényei szerint felturbózva, és kicsit dobtak pár zsákkal még a látványra is. Bár a történet csavarintgatásával nem szarakodtak nagyon az alkotók. Persze a rendezőnek, Paul W. S. Andersonnak nem is kenyere  a szerteágazó sztorik megálmodása. Ր a látványban, a szép nagy robbanásokban és az eszeveszett száguldásban az igazi. S azok, akik már látták a Halálhajót, vagy keresték Alice cicijét a Kaptárban, netán kitépték a hajukat a Mortal Kombat-tól, sejthetik, mire is számíthatnak. Az adrenalin tehát az egekben, mégis valahogy az akciók picit egysíkúnak tűnnek. Száguldás ide, vagy oda. A csókák beülnek a kocsiba. Indul a mandula, majd a sorozatlövések, néhány versenyző bekopog Szent Péterhez, majd kezdődik minden elölről. Három a magyar igazság jeligével.

Jason előző filmjében a Banki melóban alakított egy nagyszerűt. A Halálfutamban ehhez képest visszavett, újból előtérbe kerültek a csontropogtató bunyók, a karosszériatörések, a látványos robbanások. Az izmok rendben vannak, láthatóan frizurájának korpásodása sem zavarja, és most magamhoz képest meglepőt írok. Ez a film alapvetően nem nagy durranás. Mégis befontam tőle a hajam és tetszett. S nem csupán a látvány miatt. Valahogy előhozza az emberből a gyilkos kárörvendést, lehet fülig érő vigyorral tapsikolni, amikor egy - egy tróger meggebed, és a csajjal is szívesen furikáznék pár menetet.

{mosimage}

7/10

yoda70