Se vele,se nélküle...

Ne ijedjen meg senki, nem fogok most nótára fakadni - Lagzi Lajcsi és Balázs Pali is nyugodtan ülhet a százhúsz kilós babérjain és  csodálatosan kócos fürtjein -, csak megnézve a Hancockot, nekem a film rövid összefoglalójaként kapásból ez jutott az eszembe. Természetesen azért a movie ennél magvasabb tartalommal is rendelkezik, amelynek felemlítéséhez már ismételten a Pókember által elnyekkentett aranyszösszenet, a nagy erő nagy felelősségel jár, vitathatatlanul slágergyanús mondata jut az eszembe. Kedvenc hálószövönk ugyanakkor  szemlesütve menekülhet el a balfenébe, mivel Leslie Nielsen a Superhero Movie- ban már görbe tükröt fingott róla- megjegyzem: dühítően alacsony színvonalon- , s egyáltalán a csodabogarak mostanság igencsak gyarapodó társaságára. Superman, Batman, Hulk, A fantasztikus négyes zenekara, Daredevil, az X-Men iskola növendékei - Ciklonostól és Farkasostól - csak néhány kiragadott rettenet a különleges képességgel rendelkező pofák közül, amelyekben a legalapvetőbb közös tényező mindig a világ megmentése. Alább nem pöcsölünk, följebb még nem léptünk, így ezeknek a látványos kalandoknak a végén, én,mint darab fejőstehén, megkapva a napi butulásom és látványorgiám, felettébb elégedetten tudomásul véve azt a tényt, hogy bolygónk még mindig egyben van, boldog kábulattal a tudatomban mehetek horpasztani ágyikómba.

Hancock azonban kissé más tészta. Szuperhős volta nem kétséges, azonban neki valahogy minden balul sül el. Amikor épp hősködik, legalább annyi kárt is okoz. Egy laza mozdulattal visszaröpteti a partra tekergett cetet, miközben tropára töri az épp arra tébláboló vitorlást. A landolásai sem éppen probléma mentesek, a helyi útfoltozók kitörő örömére. Beszólogat mindenkinek, piamatyi, és ha lebunkózzák, na akkor begerjed. Bunkó! A Los Angelesi hatóságok meg hajukat fonják kínjúkban, ha Hancock megjelenik valahol rendet tenni. Erről a Tűtorony sokat mesélhetne. Persze egy a francba kívánt hős azért mindig jól jöhet, akár még az önként vállalt dutyiból is kirimánkodhatják… Meg hát egy hangyányi imázs építés sem jön rosszul a szuperhősi karrierhez…

A téma tehát étvágygerjesztő, amiből egészen pazar filmet is ki lehetett volna hozni. Főleg úgy, hogy a címszereplő Will Smith egyszerűen képtelen hibázni. Mármint filmes szerepeit illetően. Ahová lépek, ott blockbuster terem - ez lehet Smith életfilozófiája -, s ez a megállapítás a Hancockra is érvényes. Csak az a sanda érzésem, Smith most picit számára idegen terepre tévedt. A sármos szépfiú, világunk többszöri megmentője most ápolatlanul, nyílván korpásodásra serkentő sapekkal a fejében, az elnyűhetetlen napszemcsivel, alkeszos tekintettel és faragatlan tuskóként vigéckedik, ami valahogy nem áll jól neki. Keresi is önmagát rendesen. Szinte kiérződik egy hatalmas sóhaj, amikor végre megborotválhatja a képét. Ettől még persze szerethetővé és szimpatikusá válik a figurája, főleg a film második felére. Charlize Theron a mindig csodaszép színésznő, most kissé lestrapált benyomást kelt -legalábbis eleinte. Nem is igazán értettem a dolgot, talán az a sok főzés, vagy anyuka szerep lehet a számára megeröltető, de aztán lassan felokosulva a dologban kivilágosodik, hogy miért is ez a bágyadtság. Majd kivirul és dögös macaként borítják fel a fél várost, most is beigazolva azt az örök bölcsességet, miszerint minden bajság okozója az imádott nő. Kettejük lavmijában a harmadik szereplő a PR. -os srác, a két szék között a földre esek tipikus esete. Hiába példás családapa, terelgeti Hancock karrierjét, mégis szegény maga a nagybetűs palimadár. Én az egész film alatt őt sajnáltam a legjobban, még szerencse, hogy a történet kissé nyálasra sikeredett végére az ő sorsa is rendeződik.

A Hancock ügyesen ötvözi azokat az elemeket, amelyekre amúgy számítottam. Van akció és látvány, amikor szükséges, és egyáltalán nem uralja el a filmet. Időnként lehet rajta kacarászni is óvatos visszafogottsággal, mert ez a Hancock gyerek az elején igazán öntörvényű egy tapló. Bocsánat!Bunkó. Meg aztán valljuk meg őszintén: az egyenruhájában ritka röhejesen fest. S az érzékenyebb lelkületűeknek is megvan bőségesen a lehetőségük, hogy zsepire fakadjanak. Ebből a kavarcból gyúrt össze egy tisztességes iparosmunkát a film direktora Peter Berg. A film alatt egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy kirobogjak a moziteremből, nem is anyáztam a szereplők felmenőit, hanem azt kaptam, amire számítottam. Szórakoztam. És ez kérem a manapság ránk törő filmbaromságok között megsüvegelendő teljesítmény.

{mosimage}

8/10

yoda70