|
Határtalan indulat |
Írta: yoda70 |
2008. május 14. szerda, 21:48 |
Műláb koptató egy produkció. Végigleltározva filmgyűjteményemet, nem is egy olyan alkotást találtam, amelynek története többé kevésbé ráhúzható a Határtalan indulat alapsztorijára. Azt gondolom nem kell ecsetelnem, hogy a felfötört produkciók nem egészen a rajzfilmek közé tartoznak. A sablon tehát majd mindegyik esetben ugyanaz: Vegyünk egy markáns arcú és kockahassal agyoncuccolt fogkrém reklám főszereplőt. Na, ez már itt kapásból nem igaz! -gondolhatják most sokan. És teljesen igazuk van. Val Kilmer ábrázata ugyan feledhetetlen, de az egykori szépfiú arca mára inkább jóllakot óvodásra emlékeztető. A kockahas pedig csírájában jelen lehet, de szerintem inkább egy hangyányit elfolyósodóban. A többi elem viszont már felfedezhető: hőseinknek legyen valami verőlegényes múltja. Szolgálhattak kommandósként, lehettek zöldsapkások, vagy más elit hullagyártó alakulatok tagjai, jelen esetünkben MacPherson tengerészgyalogosként vigéckedett az iraki háborúban. Kísérje múltját valami tragédia, és az sem árt, ha okozója egy hátizsákos öngyilkosjelölt, aki történetesen kislány. A sokk ezáltal megvan, mint ahogy nem lehet kérdés a majdani sebnyalogatás. Majd folytatva a megkezdett gondolatmenetet, főszereplőnk cimbije többszöri hívására pattanjon fel a buszra, és lábatlankodjon el valami Isten háta mögötti porfészekbe. A helyiek fogadják gyanakvással, ő pedig találkozzon titkokkal. Aztán jöhet a lényeg: a helyi kiskirály és pribékjei. Most éppen határőrök lennének a rossz oldalon. Ja, a nőt nem hagytam ki? A szokásos kicsinálás, elagyabugyálás, az ínyenceknek mondom: a lepuffantás, és máris happy az élet. Főszereplőnk mindent megkap, amibe nekem átlagembernek legalább tízszer illene beledöglenem. Ő viszont túléli, mert okosabb, mint egy ötödikes, vagy olvashatta a film forgatókönyvét, de a legújabb módi szerinti golyóálló mellény sem jöhet olyan rosszul a testi épségének védelmében. Így már könnyen ki lehet bírni a ráeresztett golyózáport, és még a tízméteres zuhanás is rutinfeladat. Ezek után bizony ne csodálkozzunk, ha még egy olyan békés angyal is, mint Val Kilmer bepipul. Jöhet tehát az ádáz rendrakás, lábprotkóval. A Határtalan indulat a már sokszor bevált akciófilmes hagyományokra épít. A film cselekménye élvezetes, s mondom ezt annak ellenére is, hogy az első háromnegyed órában sehol egy lövés, csak egy pici antibunyós elhajolgatás, de cserébe megállás nélkül kapom a pezsdítő country zenét. A vége felé pedig rendesen felpörögnek az események! Azonban ki kell ábrándítanom mindenkit. Ne számítsunk se Szegál Pityu féle suttogós pofon sorozatokra, sem Van-Damme mogyorókat földhöz kenő spárgáira, csak inkább valami tessék-lássék csontropogtatásra, pufogtatásra, amiről nehéz eldöntenem, hogy tényleg ilyen bénák voltak-e a szereplők, vagy csak egyszerűen ennyit tudtak. Mindenestre kerülgetett a röhögés, és alaposan lerontotta az addigi, egyébként jó véleményemet. Val Kilmer tehát fél lábbal is rendet tesz az embercsempészek körében. A kések suhognak, a távolba meredő, röhejesen bágyatag tekintetével gyakorta szemezhetek, és a fickó múltja sem éppen angyali. Egyszer bőven nézhető mozi, de valami mégsem stimmel… yoda70 |
Módosítás dátuma: 2008. december 03. szerda, 23:49 |
|