|
Hazugságok hálója |
Írta: Kenobi |
2009. január 25. vasárnap, 11:18 |
Közel-Keleten a helyzet változatlan A nap izzasztó, a bolhapiacon hatalmas a forgatag, a helyi genyák terepjárókon hajkurásszák egymást. Az eldugott falvakban mindig találunk pár ott dekkoló terroristát, akik hozva a róluk alkotott képet, Allah nevében mélyen fanatikusok, és mindig benne a levegőben egy-egy gyilkosság, vagy merénylet szele. Mindezeken túl, Ridley Scott már azt is tudni véli, hogy hol az ördögben van Oszama Bin Laden. Sőt mi több, David Ignatius, a film alapjául szolgáló, hazánkban még kiadatlan Body of Lies című regény szerzője, William Monahan forgatókönyvíró (A tégla) és idősb Scott papi még azt is elárulják, hogyan lehetne lefülelni a világ legjobban rejtőzködő és legkeresettebb terrorista vezérét. Filmjük persze fikció – a valóságra visszatérve mondhatnám azt is, hogy álomvilág – Bin Laden ezúttal Al Saleem, de ez semmit nem változtat a lényegen, a tengerentúli elvárásoknak megfelelően egyértelmű a párhuzam. A CIA mindenáron el akarja kapni a világszerte számos nyugati érdekeltségű célpont elleni merénylet kivitelezéséért felelős, tanult, ám rettegett terroristát, főleg a high-tech bigyók segítségével, valamint a műholdas képek állandó tanulmányozásaiban, s a légkondicionált irodák hűvös kényelmében „keményen harcoló” fejesek a nagy cél érdekében be is vetnek a terepen egy (!) szem ügynököt, aki majd csak kikaparja nekik a gesztenyét valahogy. Az arab világban otthonosan mozgó, és nyelvüket folyékonyan lotyogó Roger Ferris (Leonardo DiCaprio) feladata lenne kézre keríteni, vagy kiiktatni a terrorista vezért, mégpedig úgy, hogy ténylegesen egyedül ő viszi a bőrét a vásárra, folyamatosan mások útmutatásai alapján kénytelen cselekedni. Az Egyesült Államokból a többnyire kertvárosban tespedő, vagy éppen gyermekeit pátyolgató elhízott CIA-összekötő, Ed Hoffman (Russel Crowe) ossza az észt – mellékesen meg a háttérben kavarja a barna virslit -, míg a helyszínen a Jordán Titkosszolgálat vezetője, az udvariasságában is roppant szigorú Hani Salaam (Mark Strong) az, aki mindig megmondja a tutit. Befonnak a történetbe egy haloványan pislogó romantikus szálat is, amelynek később fontos ráhatása lesz az események alakulásába. Idővel ugyanis Ferris – miközben céljai elérése érdekében egy csavaros terv mentén egyre inkább alászáll a terrorizmus rejtélyes és életveszélyes birodalmába – annyi hazugságba ütközik, hogy végül már ő maga sem tudja, hogy fiú-e, vagy lány, s egyáltalán megbízhat-e bárkiben is.
Az ikertornyok leomlása utáni nagy hollywoodi ígéretek rövid úton a semmibe vesztek, s néhány felejthető dráma után máris érkeznek az újabb, akciófilmes klisékkel operáló terror-filmek. Úgy tűnik a kiváló Amerikai gengszter után a jó ideje meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtó Ridley Scott is elérkezettnek látta az időt, mert beállt a sorba, és elkészítette a maga poszt-9/11-es dolgozatát. A végeredményt látva gyanítható, filmjét valahová a mélyebb összefüggéseket kirakósként tálaló Sziriana, a terroristaellenes propagandát az akcióval vegyítő A királyság, és az alvó ügynököknek ébresztőórát mutató, remélhetőleg hamarosan érkező Traitor közé lőtte be. Az akciószcénákkal, az atmoszférateremtéssel tulajdonképpen semmi gond, de azért ez minimum követelményként el is várható egy ilyen kaliberű rendezőtől. A komoly összetettség, a tettetett mélyebb mondanivaló azonban hiányzik, Scott ugyanis még ha akarná sem tudná olyan szinten, a globális összefüggések hálójában vizsgálni a terrorizmus problematikáját, mint Stephen Gaghan tette azt a Sziriana esetében. Hasonlóság persze bőven akad, példának okáért itt van mindjárt a szerep kedvéért felhizlalt korosodó CIA-ügynök, a segítőkész és jószívű arab, vagy a bátornak tűnő, de valójában óvatos rendszerkritika. Ez azonban picit kevés, mert hiába kritizálja a film az amerikai külpolitikát, s hiába próbálja lerántani a leplet saját hírszerzési ügynökségének sokszor visszás működéséről, hasztalan igyekszik a terroristákat elvakult, eszközökben nem válogató rettenetként bemutatni, ha semmi olyat nem mond, amit eddig ne tudtunk volna, amit eddig nem próbáltak meg már vagy ezerszer a képembe vágni. Sajnálatos, hogy a rendező az egyébként megkérdőjelezhetetlenül profi akciókon és a vérmérséklet szerinti izgalmas politikai kavarásokon túl, nem lépett át önnön korlátain. Reális, hogy a cselekmény időnként nehezen áttekinthető, de zavaró, hogy olykor még akkor is kusza, mikor nem kellene. Scott a (majdnem) mindent látó műholdakkal és a mindig mindenütt és mindenkinek a fülére nőtt mobiltelefonokkal felvillantja ugyan azt a hétköznapi ember számára még hihetetlen technológiát, amely egyszer talán majd segít elkapni az igazi ellenséget, de igazán jó forgatókönyv híján – és ezen még a nagyszerű színészek sem segíthetnek – legújabb mozija nem lehet több mint korrektül kivitelezett iparos munka. Átlagosnál jobb kémthriller, remek popcorncsócsáló szórakozás, de maradandóként talán nem az igazi. 7/10
|
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:04 |
|