Sugározzunk fel!

Hallatszik talán legtöbbször ezen mondat, vagy valami hasonló azon sci-fikben, ahol a mélyűrt bóklászó űrvándorok se perc alatt szeretnének áttranszportálni az egyik fedélzetről a másikra, mert a lépcső használatához lusták, a lift meg már ódi-módi, szóval marad sutty, de villámsebesen, arról meg nem is beszélve, hogy ez a legegyszerűbb módja az űrhajójuk alatt elterülő és minden bizonnyal lakható bolygó felderítésének. Persze a maflák ha tudhatnák! Földünk jól el van látva olyan fiatalsággal, akiknek technikai ketyerék nélkül is megy a dolog, és egyik percről a másikra a világ bármelyik pontjára teleportálhatják magukat. Nem semmi! Még egy tisztességében agyontetovált majdnem X Men is sárgulna az irigységtől! Rólam meg nem is beszélve. És most így négyszemközt, de bevallom: tökéletesen tudtam azonosulni főhősünkkel, és sápítoztam ezerrel, hogy ez a tehetség megadatott neki. Próbáltam is ellesni, hogyan lehet e tulajdonságot uralni, de akárhányszor beledobtam azt a giccses üveggömböt a lakóhelyem közelében elterülő nagy magyar pocsolya vízébe, az mindúntalan elsüllyedt. Hiába kérem tél és jég híján ez nem megy!

És ha már tudnám a hiperkedést, valószínűleg ugyanazokat dolgokat tenném, mint főszereplőnk, az egykori szétamputált jedi lovagunk, Davey. Kirámolnám a bankokat, a lenyúlt lének rendesen alávágnék, szórakozgatnék, elvégre egyszer él az ember. A kedvenc időtöltésem lenne nekem is a  piknikezés a Szfinx feje tetején, szép kilátással a piramisokra, no és bizonyára elcsalnám a macámat egy kis Colosseumi légy itt/ottra. Biztos összejönne valami.

Csak egy baj van. Léteznek kérem rosszfiúk is, rögtön itt fekete bőrű, de nyakon felül zúzmarának álcázott Samuel L. Jackson személyében. Mit is mondjak? Igazán utálnivaló a fickó, örömmel odaasóznék neki egy maflást. A történet pedig a szokásos koreográfia alapján szárnyal a végkifejlet irányába. Hiperjeink nem csak vándorok, de aktívak is, így ugrándozásaik során sikeresen letarolnak mindent, ami eléjük kerül. A látvány tehát elképesztő, néha a verekedős/röpködős jelenetek mintha kicsit gyorsak is lennének, melyeknek mellékhatásaként a szereplőkön túl a szemgolyóim is ugrálnak. (Bizonyára a szemészdokik szövetsége is szponzorálhatta a filmet.) Mindezeken túl a movie vidáman teljesíti azokat a sablonokat, amiket vele szemben elvártam. Agysejtjeimnek nagy kihívást nem okozott, kellemesen elszórakoztatott, az erősítőmön is bemelegedett böcsülettel, és viszonylagos nyolcvanegynéhány perces rövidséggel, de annál nagyobb töménységgel szórta a képembe a marhaságot. Mindent összevetve, üdítően bugyuta egy matiné, amelynek élvezeti értékének fokozásához némi csócsálni való melegen ajánlott. Na meg persze a csinos kis szerelmünk! Főszereplőnk tehát felvételt nyert az X Men képzőbe, avagy hipertempóban várhatjuk a második részt!

{mosimage}

7/10

yoda70