Mirelit matiné

Amikor Indiában havazik,vagy öklömnyi méretü jégdarabok találnak hókon,az utolsó gondolataidban végigcikázik a fejedben,hogy ki a bánat kereshet még most is az utolsó pilanataidban a mobilon.Vajon a halálodat foghatjuk a globális felmelegedésre,amely mitagadás,de napjaink réme?Fogjuk bátran!Mindannyian emlékezhetünk "jótékony"hatásaira,mikor manapság nyaranta olyan forróság lett a divat,hogy rövidgatyás fák szaladtak a kutyák után,közülünk a szerencsésebbek pedig egymást öldökölve tolakodtak hűsölni az acélkohóba.
Persze azért akadnak olyanok is,kik sokkal szemléletesebben is tudják érzékeltetni a problémákat.Nevezzük az olyanokat mondjuk Roland Emmerichnek,akinek egy kis hurrikán,ciklon,jégmezőnek repedése,tornádó,hóvihar meg minden időjárási elem előteremtése a kisujjában van.S mit neki egy Földünket suhintó fagyasztás!
így még az is előfordulhat,hogy az új jégkorszak hajnalán az amerikaiak vándorolnak át Mexikóba,és egy térképen meghúzott vonal jelenti élet és halál határát.A történethez hozzátartozik még lenyűgöző katasztrófajelenetek sora,tomboló hóviharok,amitől önkéntelenül futok eszkimóékhoz prémbundáért,összevagdalom a szekrényeimet tüzifának,a három deci málnaszörpömet pedig beleborí­tom a generátoromba,hogy nézhessem a Manchester United bajnokiját,vagy azzal láthassam el az országot villamos energiával.
Ami azt illeti,a film addig élvezhető,amí­ Emmerich a pusztulás bemutatására összpontosí­t-amikortól már nincs mit hurrikánnal,ciklonnak,ví­zözönnel elsodorni,hóval-jéggel betakarni stb.stb.,akkor rendezőnknek kénytelen-kelletlen de a szereplőkkel is kell foglalkozni.így a hókupacok rejtekében felfedezhetjük Jack Hall klí­makutatót(Dennis Quaid),aki egyszem fecskeként érzi meg,hogy itt komoly bajság van.A zseniket senki meg nem érti,í­gy küzd némi értetlenséggel-főleg az amerikai alelnök fafejűségével-,ráadásul ott van még neki problémás fiókája is,aki meg valami tanulmányi verseny ürügyén-ám nyí­lvánvalóan egy szemre való hölgyemény követése okán New Yorkban reked.Sok választása nincs, csak előre.Fel a hótaposót,a bundát,a sarkvidéki bazárt,és irány a kölyök után...
Szó se róla,élből rávághatjuk,hogy hollywoodi tömegfilmmel van dolgunk.Tehát botorság lenne itt valamiféle tudományos megalapozottságot várni,vagy számon kérni azt a csacskaságot,hogy ilyen hirtelenséggel nem hűlhetne le a Föld éghajlata,vagy hogy a New Yorki felhőkarcolókat nem lephetné be néhány nap leforgása alatt a jég és a hó.De itt nem is ez a lényeg.
A barátnője életéért a sajátját is kockára tevő udvarló,a fiáért a fél országon keresztültörtető apa,a tumoros gyermeket az utolsó pillanatig vigyázó doktornő,mind-mind előhozzák lelkünk bugyraiból  a legnemesebb érzéseket.S mikor apa és fia a könyvtárszoba nyitott ajtajánál-a mí­nusz sokezer fokban-egymásra talál,boldogan nyújtóztathatjuk elgémberedett tagjainkat,esetleg bújhatunk piszegve zsepkendőnk fedezékébe.Mert megérte!Az hogy közben megfagyott pár tí­zmillió honfitársunk?Ááá...,az kit érdekel.

yoda70