Holnapután után tegnapelőtt.

Csak éppen méretes szemmel rendelkező viharciklonokat ne keressünk. Kék szemet viszont annál inkább, mert a gyönyörű szempár tulajdonosa Evolet, aki majdnem odalet(t), az  érkezésével alaposan felkavarja a hegyek között tundrázó yagahl törzs életét, főleg a főszereplő D’Leh majdani felszabadító szabadságharcos hormonjait.

Egyébként a yagahlok békés vadászok gyülekezetének tűnnek. Napjaikat kitölti a manakok érkezésének lesése, valamint központi problémájuk, hogy épp ki a bánat hurcolászgathassa a fehér lándzsát. A törzs harcosai tiszta, nyíltszívű legénykék, raszta frizurájukkal, gondosan kifésülgetett bajuszkájukkal, szakállkájukkal és hópaszta fogazatukkal bármelyik reggae zenekarba beférnének. És a leheletük is bizonyára frissítő lehet, mivel az egyik legjobb harcosuk tic - tac. Bocsánat, Tic - Tic. A mammutok pedig jönnek, és főhősünk véletlenül le is terít egyet. Némi lelkizgetés, szerelmi szenvedgetés után belépnek a képbe a négylábú démonok, akik nem is kicsit, de nagyon elrabolják a fél törzset, és akik lehet, hogy Atlantisz menekültjei, de mindenesetre mammutok idomításában és piramis építésben jeleskednek. Mellékesen pedig elég vaddisznó bandának látszanak.

Jöhet tehát a kiszabadítási hadművelet, magashegységi túrázások, sivatagi bolyongások, riadalomként gonosz és bizonyára éhes méretesre nőtt csibékkel, cimbizés a kardfogú tigrissel, miközben főhősünk maga mellé toborozza Afrika összes feketéjét. Az egész manőver pedig történik sámán anyánk hathatós támogatásával és mágikus pislogásával… S mindez miért? Köztudott,hogy a hősszerelmes dühében mindenre képes, meg az a marék vetőmag sem jöhet olyan rosszul…

Րszinte leszek. Én szeretem Roland Emmerich filmjeit. Nincs rendező e földkerekségen, aki profibb módon tudja letarolni bolygónkat. Idegen lények, Godzilla negyvenhatos bakancsai, Mel Gibson is írtó pipa, na és persze a jégkorszak. Elképesztő látványvilág, szobámat szétszedő hangeffektek, és a jellemábrázolás tökéletes hiánya jellemzi filmjeit. De ez utóbbi annyira nem is érdekel, amíg keresem az erőteremet a szekrényben, vagy fűtőbetétet szerelek a hólapátba. Most azonban picit bajban vagyok. A film nyilvánvaló történelmi, földtörténeti mellényúlásairól már sokan leszedték a keresztvizet, én meg más tollaival nem szeretnék felvágni, viszont most már a sokadszorra nyakamba zúdított hegyvidéki és sivatagi jövés - menésekkel  picit tele lenne a hócipőm, mert óhatatlanul - és már megint - Peter Jackson remekművei ugornak be. A szereplők olyanok, amilyenek, viszont a látvány most is rendesen a helyén van. A mammutokkal azonban újfent összeakad az agyaram, mozgásuk túlontúl is mesterkélt és szabályosnak tűnik, szinte precízen megtervezett alakzatokban rebbennek szanaszét.

Mindezektől függetlenül a kasszasiker és az érdeklődés nem vitatható, és ami nekem a legjobban bejött, az a film zenéje. Szomorú és fájdalmas, ami tökéletesen illik az elgyötört tekintetü szerelmesekhez. Így hölgyeknek a papírzsepik használata megjósolható, a szemfesték elmaszatolása garantált.

Az I.E.10 000 szerintem nem más,mint Apocalypto light, csak a vér száműzve.

{mosimage}

6/10

yoda70