|
Katasztrófafilm |
Írta: Kenobi |
2008. december 29. hétfő, 19:46 |
Ezúttal a film címével egyetértek. Nem is igazán lehetne az elnevezéssel vitába szállni, mert a Katasztrófafilm tökéletesen eltalálja azt az állapotot, amellyel a szegény néző találkozhat e tömény borzadály kapcsán. Nem, nem próbálok szépíteni, és kivételesen talán még a vulgáris szavak is illenek ide, de Aaron Seltzer és Jason Friedberg rendező-producer urak jelen munkásságát nem tudom másnak titulálni, mint egy rakás kakának. Pedig ha visszagondolunk, a paródiafilmeknek komoly hagyományai vannak. Az ember tudta mire számíthat: csípősen kifigurázott sztárokra és mozi sikerekre, eszementen ökör poénokra. Szóval, minden olyan földi jóval találkozhattunk, amitől pompásan lehetett hasunkat fogva magunk alá vizelni. Mármint a röhögéstől. A Top Secret, de említhetem a Csupasz pisztoly sorozatot, valamivel alsóbb osztályba sorolva a még mindig sikeres Horrorra akadva részeket. Persze mindez ízlés kérdése is. Vagy az örökzöld Mel Brooks szösszeneteit, mind-mind élő példák igazam bizonyítására, na és a mindig őszecske Leslie Nielsen. Sokunk számára a műfaj szinte egybeforr a színész mafla tekintetével. Aztán a poénok lassan elfogytak, a színész egyre hajlottabb korával arányosan előjöttek az aktuális filmes fájdalmak, úgymint a pelenka, a sugárirányú rókázás a fingás és fosás, s persze mindannyiunk nagy kedvence: a teli tüdős böfögés. A színvonal tehát egyre mélyebbre szállt, mindannyiunk Leslie-je pedig egyik fárasztmányában a Drágám, add az életed!-ben összetalálkozik az elején emlegetett rendező „zseni” párossal. Jajj nekünk szegény nézőknek!
Csajozós film, Bazi nagy film, Spárta a köbön a duó eddigi munkásságának „csúcspontjai”. És most itt van talán a messze legxarabb produkció, amivel eddig találkozhattam, a Katasztrófafilm. Amúgy érdekelne, ki az a hollywoodi atyaúristen, aki e két tehetségnek még látszatával sem rendelkező balfék útját egyengeti. Tegye fel a kezét!! Míg az illetékes valahol sunnyog, addig szomorú szívvel megállapíthatjuk, hogy a Katasztrófafilm pontosan azt adja, amire az előzetes várakozásom és a hírek alapján számítottam. A forgatókönyve egy nagy nulla – szerintem nem is erőltették magukat ilyen aprósággal –, a film története nyomokban sem vélhető fel – szerintem az is a fölösleges luxus kategóriája lehet az alkotó párosnak –, helyette kapunk egy a paródiákat meghurcoló, nagy filmeket kigúnyoló, szánalmas agyhalált. A műsoridőt ugye ki kell tölteni valahogy. Ennek szellemében kirángatják a csatornából a Bűbáj-t, kap a képébe Hancock és tovább nem is sorolnám, de gyakorlatilag az elmúlt év valamennyi szuperhőse és sikerfilmje pellengérre kerül. Vidámságnak meg jöhet a kornyikálás! A történet tehát lényegtelen, az elkövető másod és harmadosztályú színészeket sem jegyzi a kutya sem. Carmen Electra ki a fene? Az egész förtelem csupán arra van kihegyezve, hogy minél több mozis alakot zsúfoljanak bele, ebbe a végtelen hosszúságú és felettébb kínos nyolcvan percbe, ahol minden szuper figura kap két-három percet, amit végig idétlenkednek, csinálnak belőlük komplett idiótákat, majd elég a jóból és távoznak. Többnyire szivacs meteor, a szerencsésebbjének egy műtehén zuhan a fejére. Az általános „boldogságom” fokozása érdekében többször is elsütik e míves poénokat. Csakhogy ami itt folyik, az már kérem rég nem paródia – már kis híján vér –, hanem valami borzasztó ízléstelen és ocsmány majomkodás, a humor teljes mellőzésével. Az teljesen egyértelmű, hogy valakit parodizálni nem egy könnyű mutatvány. De megkérdem, vajon mi abban a mulatságos, ha egy teljesen töketlenül megjelenített Vasember fejére ráesik egy tehén? Vagy a szétkenem a szart a pofámon gusztustalan poénjai? Vagy, hogy a Juno állapotos főhősének hasából arcon rúg valakit a baba? A percekig tartó gyomorforgató böfögéseket már ne is említsem. A borzalmak csúcsa azonban számomra Indiana Jones, mint feka törpe. Nos, ezek valóban „nevetséges” jelenetek, s bizonyára valakiknek tetszeni is fognak. Akik vevők az efféle nézhetetlen ocsmányságokra, azok fogadják őszinte elismerésemet, de remélem, a többség úgy gondolkodik, mint én. A Katasztrófafilm-et többé az életben bizony meg nem nézem. Felőlem ott rohadhat a DVD-je a kölcsönzők legalsó polcain, nem töltöm le egyetlen torrentoldalról sem – Jujj, miket is mondok! Van olyan is? – és messzire menekülök még a tévém elől is, ha valamelyik kereskedelmi adó – remélem sohanapján – a műsorára tűzi. De az is biztos, hogy a Katasztrófafilm című rettenetet jegyző rendező páros, Aaron Seltzer és Jason Friedberg nevét örökre megjegyeztem. Szánalmas. 0!!!/10
|
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:09 |
|