A hátsó durrogó védelmében, avagy ez film egy segg-csemege.

Rob Schneider elítélt álljon fel! Az elmúlt években megjelent filmjei kimerítik a BTK. Közösségi izgatás és az emberiség ellen elkövetett bűntettek fogalmát, ezért a bíróság életfogytiglani fogházban eltöltendő szabadság vesztésre ítéli. Mivel nyilvántartásunkban a vádlott többszörös visszaesőként szerepel, halmazati büntetésként megelőlegezzük önnek a következő évi Arany Málna díjat is. A bíróság a személy példás magaviselete és olyan ígérete esetén, hogy a büdös életben többé filmben nem szerepel, legkorábban ötszáz év múlva veheti fontolóra büntetésének felére csökkentését. Kellemes dutyiban eltöltendő évszázadokat kívánunk! Ja, majd elfelejtem: hátsó betolakodókra készüljön fel!

Bizony kedves olvasó! Ilyen elvetemült és galád gondolatok dübörögtek a fejemben, amíg Rob Schneider legújabb lefárasztását végig kínlódtam, miközben egyfolytában azon gondolkodtam, vajon mi is lenne a legjobb? Kiviharzani a moziból, vagy fölrobbantani a mozivásznat? Aztán hogy mégsem ezt tettem, az csupán a közismert lustaságomnak köszönhető, no meg David Carradine-nak, aki talpig bagóban fölkeltette az érdeklődésemet.

A legújabb Schneider agymenésben főhősünk idős hölgyek szexuális fantáziáját gerjeszti feka legényzőkre, miközben a nyanyák észre sem veszik, hogy átmeszeli őket. Aztán bukta, és Stan Mintont hűsölésre ítéli a bíróság. Azonban egy áldott lelkű, de még inkább megvesztegetett bíró jóvoltából kap hat hónap haladékot, hogy rendbe tegye dolgait. A dutyi pedig köztudottan nem rossz dolog. Az összes valamire való akcióhős párszor megfordul rácsai között. Sly Stallone a vastag falak között bosszúzgatott egy jóízűt és Van-Damme belga balga banga is igazán specialistának számít e félelmetes falak között. Legújabban Statham bá Halálfutamozik egy halálosat halálosan halálos iramban. Már annak, aki bírja röhögés nélkül. Azonban az előbb említett izompacákokban van pár közös tényező. Majdnem mindig ártatlanok, mint a ma született bárányok, vagy ádáz nyomozásuk következtében lubickolnak a börtönbéli vidámságokban. Persze időnként szájba vágnak pár ezer rosszarcút is, de a mai hősök annál tökösebbek, minél több hulla kövezi útjukat. Szex még véletlenül sem jutna eszükbe, maximum Damme majsztrónak, akinek izmosra izzasztott hátsójában gyakorta gyönyörködhetnek a gyengébbik nem képviselői. Vagy a másképp melegedők.

De Schneider más tészta! Egy meleg bárban felhomályosítják, hogy a börtönélet egyébről sem szól, mint a szexről. Márpedig férfiak között, elzárva, bizony divat a csíntalanság. Stan rádöbben, hogy veszélyben lesz a kipufogója, orvosilag nevezve az ánusza, magyarul a segglyuka. Mielőtt sajnálni kezdenénk, megérkezik a gyárkémény David Carradine Mester, aki se perc alatt kung-fu harcossá képezi a pasit. A képzés gyors, hatékony, és aki nem képes bírni a töményen áramló idiótaságokat, az garantáltan fölkoncolja a mozivásznat. Van itt minden: mellbimbón való függeszkedés, téglatördelés, feneket csiklandozó élességek, szóval minden, amitől csikorog a fogam, de Schneideren segít a dolog; bevonulva a börtönbe, csakazértis alapon játszi könnyedséggel veri halomra a sitt összes baromarcúját, ezáltal megszerezve a vezérhím kitüntető pozícióját. Az egyetlen szépséghiba ebben a villámgyors karrierben a börtönigazgató befektetési biznisze, de egy kis Megatánc döntőjébe való koreográfiával megoldható a probléma.

Szeressük egymást gyerekek! Imígyen szól a film magvas mondanivalója. E mondanivaló védő szárnyai alatt jól elvannak a dutyi nációi: a négerek, a latinok, a nácik és minden sápadt arcú. S persze más módon is. Mert az a film alapján egyértelmű, hogy minden feka hárommázsás ruhásszekrény csakis meleg lehet.

Ettől függetlenül kellemesen csalódtam a filmben,mert mégsem akkora állatság, mint amiket már a főszereplőtől megszoktam. Schneider szokásos altesti gusztustalanságaitól most megkímél, inkább szolidan parodizál. A várt poénok előkészíttettek, sablonosak, és valahol a tökünk mögött dörög kijárata köré vannak csoportosítva, pici pelenkába dürrögéssel megbolondítva.

Rob Schneider tehát hűen magához hozza a nulla szintet, David Carradine komikusi vénája annyira hihető, mint lajhár a gyorsulási versenyen, míg a Doktor House cicájának számító Jennifer Morrisonnak itt az ezer foggal mosolygó butuska libuska szerepe jut.

A Kegyenc Fegyenc műfaját tekintve inkább az, brr… kategóriába tartozik, amelyet egyszer túl lehet élni. Talán… Rob Schneidert már kevésbé…

{mosimage}

5/10