Na ez egy olyan film, amilyennek egy filmnek lennie kell. Szórakoztat, de el is gondolkodtat.

Leon (Jean Reno) személyesíti meg a bennünk élő profit, vagy azt a profit, akik szeretnénk lenni. Munkahelyünkön elvárják, hogy a munkánkat a lehető legprofibban végezzük el. Ennek következtében veszítjük el emberi kapcsolatainkat, érzéseinket, öljük ki szívünkből a szeretetet. Leon már kiölte magából ezeket. Ki kellett ölnie, hiszen ő bérgyilkos, s mint ilyennek nem lehet családja, nem lehet állandó lakása, nem lehet biztos pont az életében, hiszen az számára életveszélyes lehet.

Illetve valami azért mégis van, amihez ragaszkodik, és ami él: egy cserép virág. Ր a családja. Egész addig, amíg nem történik a szomszédjában valami, amit ő – a bérgyilkos – nagyon is jól ismer. Egy családot irtanak ki majdnem teljesen. Egy kislány marad csak életben, aki Leonnál talál menedéket.

A film arról szól, hogy Leon befogadja a lányt. Együtt élnek, együtt mennek egyik helyről a másikra, miközben Leon rájön, hogy addigi élete üres volt. Most már másra is kell figyelnie, nemcsak a virágra.



Vajon megéri-e profi módon élnünk, míg emberi kapcsolatainkat megöljük, mint Leon? Mekkora áldozatot hozunk akkor, amikor felelősséget vállalunk valakiért?

Luc Besson ezeket a kérdéseket teszi fel nekünk, de a válaszokkal magunknak kell előállnunk. Luc Besson filmje profi, akárcsak Jean Reno.

Kovács Ottokár