"Írni mindenki tud, aki ismeri a betűket. Olvashatóan már kevesebben tudnak írni. Úgy írni, hogy azt érdemes is elolvasni … még kevesebben. Úgy írni, hogy azt az utána következő generációknak érdemes legyen elolvasni: a legkevesebben!" (Brain Storming) Ez a film valahol ott az írástudás és olvashatóság határán rekedt meg.

Retro. Nagy divatja van most. Retro minden, ami régi. Retro a disco, a házibuli. Retro a ruházat, a szemüveg, a játékok, a közlekedési eszközök. Minden retro... A nálam fiatalabbaknak jó "buli", mint minden, nekem, s a nálam valamivel idősebbeknek a gyerek- illetve ifjú koruk. S vele együtt a Hungária együttes is. Valószínűleg élénk képek élnek mindannyiunban erről az időszakról.
A film írójának Tasnádi Istvánnak a korát elnézve, benne is kellene, hogy éljen ... De jó magyar szokás szerint ez a film nem szórakoztat, hanem össze van ömlesztve sok hülyeség egy teljesen bugyuta, történetnek sem mondható valami köré.



Nade nézzük, miről is van itt szó.
A film első pár képkockája számomra a legeredetibb, amely TakarékPont reklám , tehát nem a film szerves része, de ötletes. Nem volt rossz befektetés támogatniuk ezt a filmet meglátásom szerint, hiszen a Takarékszövetkezeten kívül (amely már akkor is volt, s ma is van), nem sok minden marad meg az ember emlékezetében a film megtekintése után. Ezen kívül láttunk még egy jó pár pöttyös ruhát, matróz blúzt (amely nem igazán értem, mit keresett ott, ahol volt), bulit, autót, próbát, és végül néhány pillanatot abból a bizonyos Ki mit tud?-ból. (Itt azért a közvetítés megkezdése előtt a régi reklámok szerelmeseinek is felcsillanhat egy pillanatra a szemük!)
Volt itt néhány jó színész kis szerepben (pl. Dunai Tamás, Vándor Éva, Cserna Antal). És sok fiatal, közülük néhány jónak kikiáltott színész is nagyobb szerepben, ám az alakításuk a semmivel egyenértékű. Énektudásuk úgyszintén afelé tendál, főleg a Hungáriához szokott füleknek. Fenyő Miki, Dolly, Szikora Robi karrierje már a múlté, de ha a helyükben lennék, sírva mentem volna világgá e dalokat meghallva a mai előadók szájából. Nem is értem, az egykori Hungária tagok hogyan adhatták ehhez a nevüket.
FEnyő Iván meg...  Hiába számít sokak szemében szépfiúnak, az múlandó... Most még talán elég egy filmhez csak a név. De hosszú távon biztosan nem.
És akkor még nem is beszéltem a jó sok közhelynek számító jelenetről, tárgyról, mondatról, amelyet a film alkotói belepréseltek e 105 percbe. Ezt is nagy hibának tartom. Valamint a magyar filmek egy válfajára oly' jellemző közönségességet sem tudom kihagyni innen a felsorolásból. Fehérneműre vetkőző lányok, mert enélkül már talán nem is létezhet magyar film, akik egy silány kis próbától indulnak ennyire be... Rám inkább allergiás roham jött volna, s a viszketéstől szaggattam volna le a ruháimat, vagy pedig azért, hogy bedughassam valamivel a fülem. Na, és a dugások... mert ezt aztán nem hogy szeretkezésnek, de még szexnek sem nevezném, hiszen a szó szoros értelmében egy lik eldugaszolásáról,  majd "kidugaszolásáról" volt csupán szó....
Hát, igen, énekelgettek, próbálgattak, nem mindenki örült nekik, megalakultak, nyertek... ennyiben össze is lehetne foglalni, miről is volt szó... Ha összekapták volna magukat az alkotók, színészek, ki lehetett volna ebből hozni valamit... ha a volna ott nem volna...



Javaslatom: a az első pár perc megtekintése után ha retrot akar bárki is nézni, nézze meg a Mamma Mia!-t... az is retro, de legalább eredeti, jópofa sztori, jó színészek és énekhangok, és még szórakozhatunk is rajta.
Vagy induljunk el, s keressük meg azt a Rock'n Roll gombos bankjegykiadó automatát!



szamóca