Egész életünkben különböző szerepeknek kell megfelelnünk. Születésünktől kezdve egészen aggastyán korunkig. Életszakaszoktól, élethelyzetektől függően mindenkinek egyidőben sokféle szerepe van. A szüleink gyermeke vagyunk, párunk társa, gyermekeink szülője, a munkahelyünkön főnök vagy beosztott. Barátaink vagy idegenek között megint más és más szerepnek kell megfelelni. (Vagy éppen direkt hátat fordítani.)
Különböző kultúrákban, más-más vallás esetén ehhez még egyéb szerepek is hozzájönnek. Homogén környezetben fel sem tűnik, micsoda óriási különbségeket és gátakat jelenthetnek ezek.

Ám mi történik, ha egy pakisztáni muzulmán család Amerikában él? Megjelenésük, vallásuk, kultúrájuk merőben elüt az amerikaiakétól. S mint a mai  világban minden másság, ez is meg nem értést, agressziót szül. A család gyermekei már itt élték le egész életüket. Mindamellett, hogy megmaradt vallásuk, hagyományaik, alkalmazkodtak az amerikai társadalom szokásaihoz is. A szüllők azonban, akik felnőtt fejjel kerültek Amerikába, még rendíthetetlenül ragaszkodnak régi életükhöz, szokásaikhoz. Ez sem jelenthet mindaddig problémát, amíg a gyermekek és szülők akarata megegyezik.
E film azonban olyan konfliktusokat mutat be, amelyek ebből fakadhatnak.
Mi a helyzet, ha a család egyetlen fiú gyermeke nem a számára kiszemelt menyasszonyt szeretné feleségül venni, hanem egy ír, katolikus tanárnőt? És vajon a tanárnő szempontjából milyen buktatókat rejt e kapcsolat?  Vagy ha a lányuk nem orvos, hanem újságíró szeretne lenni, s elvágyik megszokott környezetéből?
A fiúnak döntenie kell a családja és szerelme között. Számtalan probléma merül fel. A család a legfontosabb számára. Szüleihez ragaszkodik, s őket a döntése tönkre tenné. A környezetében mindenki elítéli. Egy ilyen család számára elképzelhetetlen, hogy e két ember között tartós kapcsolat kialakuljon. Viszont a lányhoz fűződő kapcsolata egyre erősebb, őt sem szeretné elveszíteni. Hosszas vívódás után mégis választania kell: szülei vagy a lány.
S a tanárnő? Vajon a katolikus egyház elnézőbb? Nos, gondolom, mindenki sejti a választ: nem. Hogyan is élhetne házasságon kívül szexuális életet egy felnőtt nő, ráadásul egy muzulmán férfival, akinek esze ágában sincs megkeresztelkedni? Ráadásul a majdani gyermekeik neveltetése is veszélyben van. Bármilyen tökéleltes munkát is végez, s az iskola igazgatója bármennyire is szeretné őt megtartani, neki is választania kell: szerelme vagy az állás.
S végül a mindaddig jókislánynak is ellent kell mondani szüleinek, hogy az életét ne ők határozzák meg örökre.
Pedig nagyon érdekes Casim, a fiú és Roisim a tanárnő beszélgetése a vallásról. Hiszen Casim kérdéseire Roisim válasza mindig egybe cseng a  katolikus vallás tanításaival. Րket hallgatva rájövünk, e két, egymástól távolinak tűnő vallás nincs is oly távol egymástól. S miért ne élhete két felnőtt, egymást szerető ember boldog életet e különbségek ellenére is?

Dehát még ma is, ebben a fene nagy szabadságban, amelyben élünk, divatos a másik embert vallása, bőrszíne, nemi hovatartozása, egyéb mássága miatt kirekeszteni. S ez nem csak a nyugati, de ahogyan e filmből kiderül, a keleti kultúrákra is jellemző. Az emberek döntő többsége nagyon nehezen visel el, bármit, ami más, mint ahogyan ő gondolja. El sem tudja képzelni, hogy az, ami az ő fejében megszületett, avagy belé neveltek, nem az egyetlen helyes út. Helyesen, jól élni nagyon sokféleképpen lehet. És az ami más, nem biztos, hogy rossz. Nem egy "helyes" vallás van, nem egyetlen jó életforma, nem egy bőrszín. És  nem ezek határozzák meg egy ember jellemét, életét, bár kétségtelen, hogy hatással vannak rá.

A legfontosabb, hogy mindannyian emberek vagyunk, és ha így tekintünk egymásra, már nincsenek is áthidalhatatlan különbségek....

szamóca