|
Mutáns krónikák (Mutant Chronicles) |
Írta: yoda70 |
2008. szeptember 05. péntek, 13:50 |
Mutánsok(k), avagy utazás a Föld középpontja felé. A gép az űrből érkezett, pont a Földre. Valamikor réges régen, talán a jégkorszak után. Egyetlen dolga van: mutánsot csinálni minden boldog - boldogtalanból. Gyártja is őket futószalagon. Reggel, délben és este. Biztos teljesítmény bérezéses a drága. Minek ide vírus? Kaptár és Will Smith? Megteszi egy gép is. Ahogy a mutánsok száma nő, mi emberek fogyunk. Ezt hibátlan logikával következtettem ki. Egy a szerencsénk: valahogy sikerül eltemetni a föld mélyére, le a francba. Ezzel probléma megoldva. Na, ugorjunk. 2707. Bolygónk nyersanyag készletei kimerültek. Technikánk pedig a köbön. Az eget szénhajtású repülő erődök hasítják koromfekete füstöt okádva. Hatalmas ágyúk torkolattüzei vigyorognak az éjszakába. Mert háború dúl, az emberiség megosztott. Négy nagyvállalat csépeli egymást, küzd a hatalomért, a katonák lövészárkokban dekkolnak, az eső meg esik. Ilyen vidám lesz a világ hétszáz év múlva. Aztán egy csata hevében a gépet fogva tartó zárszerkezet megsérül, és pillanatok alatt mutánsok hada lepi el a világot. Probléma újra generálva. Távol a világ zajától, fenn a hegyekben, romantikus hóesésben Ron Perlman hinti a rizsát közönségének. A Hellboy piros gumigúnyáját lecserélte szerzetesi hacukára, ám a szín maradt. No és a feladat sem változott. Még mindig a fajunk megmentése. Aranyhadsereg azonban sehol, cserébe kaptunk vigyori fejü mutánsokat, akiknek szabadságra küldésére egy mód van: lejutni iszonyatos mélybe, a gép szívéhez, vinni egy bomba félét, aztán a géppel meg csak lesz valami. Segíthet bennünket a hitünk, de a kemény pöcsös - bögyös legényekból és leányzókból verbúvált kommandó sem jön rosszul, Thomas Jane brillírozásával, aki már ha arrajár, teszi is a dolgát. Ezzel probléma megoldva. A Mutáns krónikák legnagyobb hiányossága talán az, hogy túl töményen borít nyakon a hülyeségeivel. A mesemondások hatásosak, a sztori is egészen elfogadható, a lövészárkokban szerencsétlenkedő katonákban felismerem a világháborúk szörnyűségeit, a világ égés - végés fíling egészen telitalálat. Az összetoborzott kommandó olyan, mint általában. Van benne mindenki: keménytökű, lezser, hősködős és cicamica. És teszik a dolgukat. Szépen, apránként elhullanak. Ám amikor magamban kipipálom szegényeket, valahogy mindig előkeverednek. Igaz általában mutánsként, vagy féldöglődőben. Az akció jelenetek eléggé fékezett habzásúak, a film jelentős hányadát elviszi az ereszkedés lefelé. Lefelé a Föld mélyébe. Kötélen csuszkorászva, lepotyogva és ugrándozva. Szinte várok egy dínót, hogy a nyakamnak ugorjon. Az őslények azonban inkább más filmekben riogatnak, így helyettük kapok sötét és alulvilágított jeleneteket, esetenként megszórva bőven üresjáratokkal, és berosálnom sem nagyon kell. A mutánsokat sem igazán értem. Azonkívűl, hogy lelkesen vonszolják leendő kollégáikat a lyuk felé, mást nagyon nem csinálnak. Se nem félelmetesek, se nem gonoszak. Csak vannak. Láthatóan a film sem nagyon tudja mi legyen. Horror? Akció? Fantasy? Sci-fi? Mindegyik és egyik sem. És ebből a katyvaszból nem jön össze egy ütőképes film. A szereplők sem igazán meggyőzőek. Egyedül Perlman papitól tapsikoltam. Ismét megállapíthattam, hogy mindenféle maszk és kencefice nélkül is pokoli képe van. A másik húzónévként feltálalt John Malkovich szerepe egyenlő a nagy semmivel. Megtudjuk, hogy szar a bélrencere és kakukk. Thomas Jane pedig teljesen elhibázott választás. A Föld megmentőjének szerepében lenni elismerem nem könnyű feladat. És nem hinném, hogy erre Thomas jóllakott óvodás feje és nagy nulla színészi kvalitása lenne a legmegfelelőbb választás.
Na mindegy.
A Mutáns krónikák eléggé középszerűre sikeredett egy mozi. Valahol félúton a
Mars bolygó és a között a mélység között, ahová kommandós csapatunk igyekszik.
De megúsztuk. Már megint, és mint mindig. Ezzel a probléma megoldva.
5/10 yoda70
|
Módosítás dátuma: 2009. november 14. szombat, 10:55 |
|