És roppant mérges is vagyok. Ugyanis Danny Boyle rendező és stábja alaposan kitolt velem. Azt hittem ránktör az örök sötétség, a jégkorszak, talán még egy jegesmedve is bekopog a szobámba, és pislogó tekintettel Roland Emmerich katasztrófa, és rendező, na meg guru is gyanakodva toporog a tyúkszemein. Persze nem ma, esetleg Holnapután jön el a pillanat, amikor a Napnak nevezett mécses sztrájkba kezd, és kihülés fondorlatos szándékával nyaldossa az emberiséget fagyos szeretetével. A rafináltabbja - mint én is - rögtön tudja mitől robban az Ikarosz II., ezért bizonyára hisztizve tódulna beszerezni az épp aktuális világvégére a túlélő kellékeket: úgymint bunda, tüzelőanyag, lélekmelegítőnek jó kis szabolcsi pálinka, az ügyesebbje pedig aranyozott szkafanderek elkótyavetyélésével tehetne szert egy kis mellékesre.

Természetesen nem mindenki olyan nyápic betoji, mint e sorok irója, hanem vannak vakmerő hősök is, akik életüket a sutba vágva képesek el(z)űrözni a dicső halálba. Végül is a dolguk pofon egyszerű. A Napnak nem szabad fagyasztót majmolni, meglehet a bajságot előzni egy kis bütyköléssel -ehhez elég egy bomba, amit a maroknyi űrhajósnak a csillagra kell eljuttatni. Mi ez, ha nem rutinfeladat? Armageddon diákigazolvánnyal. A legénység űrjárműve természetesen böszme nagy, hatalmas hőpajzs védi a gyilkos sugaraktól. Ehol tevénykedik a legénység: az eszes, a hősiesen tökös, a gondoskodó, a szerelmes, az egyszerű, a megszállott és az agyilag zokni. Րk lennének a történet szereplői, kik hivatottak megmenteni az emberiséget. Köréjük kanyarodik a történet, fordulatosan és csavarokkal bőségesen megtűzdelve. S gondolom azzal meg nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: az űrhajósoknak nem finanszíroznék egy hosszú lejáratú hitelt. Még rövidet se. Egyáltalán semmilyet. Mert fogyogatnak amúgy rendesen. Ki így, ki úgy. Engem meg tiszta Halálhajó fíling kapott el…

Ne kerülgessük a naptejet! A Napfény egy remekbe sikeredett sci-fi, a komolyabbik fajtából, úgyhogy nem ezen a filmen fogjuk kivihorászni a belünket. A látvány űberbrutál, központi csillagunk királyian fenséges, irtózatos méretekkel és energiákkal, a védőszemüveg használata pedig kötelező! Danny Boyle és angol barátai minőségi mozit rittyentettek, s gyanítom, hogy jóval kevesebb pénzből dörmögték össze a Napfényt, mint az olyan dollár-tizmilliókból összetákolt amerikai műfajtársakat, mint a Mars mentőakció, A vörös bolygó, vagy A mag. Az imént felsoroltak számára azért is roppant égő a dolog, mert Boyle és stábja képesek voltak tízmillió fontból - saccperkábé húszmillió dollár -, ugyanazt felrobbantani, dugigtrükközni, és megépíteni, amihez a tengerentúli kollégáknak jóval több kellett. Persze ez legyen az ő bajuk!

A mi szerencsénk pedig legyen az, hogy kapunk egy ódát a Naphoz, némi durvulással fűszerezve, és egyre feszültebb tempóban. Kicseng a történetből egy kis Alien szösszögés, a már előbb említett Halálhajó, de a vájtszeműeknek bizonyára beugorhat a 2001:Ő°rodüsszeia is. Szóval ízletesre sikeredett sci-fi turmixot kapunk, ha végighűsöljük a filmet. Virágokon elbambuló lepkékre pedig senki ne számítson!

{mosimage}

8/10