Igen, egér vagyok! Na és akkor mivan?

Hát csupán az van, hogy Einstein kínjában most bizonyára összekarmolássza magát, és keresi bajcát feltúrva a relativítás elméletében található buktatókat, illetve a magyarázatokat arra, hogy Narnia világában hogyan is bóklászhatott el 1300 helyi esztendő, miközben a Pevensie tesó királyok épp csak pár centivel lettek magasabbak és csak egy évnyi hangyával idősebbek. Azt mindenestre megállapítható, hogy a ruhásszekrényes tekergéseket a kamaszok már felnőttesen kinőtték, így a Narnia világába szükséges átrucizást most egy földalatti háborús szaggal súlytott állomásán oldják meg. Itt nyílik meg tehát az átjáró! Újabb feladat a relativítás elmélet atyjának! CSK1 riadó!

Persze eszem ágában sincs elbagatelizálni a filmet - amely műfaját tekintve fantasy, így minden belefér-, hiszen a Caspian herceg elődjénél jóval komolyabban és látványosabban oldja meg a szórakoztatás - manapság jónéhány fantasyban elbénázott - feladatát. S ha már itt tartunk, akkor a Ruhásszekrénnyel nekem a legfőbb bajom az volt, hogy meglehetősen lassan - szinte hátramenetben - bontogatta cselekményét, a végére szánt fináléban pedig a két sereg összecsapása eléggé lagymatagra sikeredett, a tényleg grandiózus látvány ellenére. Sehol egy nyaknyissz, nem vágódok hanyatt vértócsákra lépve, az izgalom pedig a ruhásszekrénybe száműzve. Jó, máris hallom az ellenérveket: az a film alapvetően az ifjabb korosztályokat célozta meg, ha valaki röpködő végtagokra és vérzuhatagokra van kiéhezve, az máshol keresgéljen.Valóban igaz, ám egy picivel több mozgalmasság jól jöhetett volna!

A Narnia krónikái-Caspian herceg jórészt kivédi ezeket az általam felrótt hiányosságokat. A történet jóval komorabb mederben halad a végkifejlet felé, tele sötét, baljós jelenetekkel, és végre akciókkal! Bár az is igaz, hogy főleg a film első felében sikeresen kiült a méla unalom és közöny a képemre, visítoztam kínomban az időnkénti fájdalmasan bugyuta párbeszédeket hallván, de aztán a sztori felgyorsul, én meg pajzsomat magam elé tartva ugrálok a suhogó nyílvesszők elől. Mert Narnia világában megint bajság van, ám most nem a huncút jégboszi keveri a jégcsapokat, hanem egy velejéig gonosz király -de hát ez ilyenkor már így szokás. Caspian herceg meg fodrászok keze által gondosan belőtt sérójával száműzöttként végigtúristázza az összes útjába kerülő erdőt. Merthogy ő lenne a törvényes trónörökös. Szerencséjére keze ügyében a kűrt, melynek hívó szavára jön a segítség, kamaszodó királyaink képében, s Peter vezényletével. Ennyi lenne a film sztorija dióhéjban.

Andrew Adamson direktor számomra kicsit Harry Potteres fílinget okozva, de jól oldotta meg a dolgozatát. Amikor Caspian herceg és kentaurokból, egerekből és törpékkel megmagasított morgolódóiból, valamint más fantázialényekből verbúválódott csapata az éj leple alatt légidesszantos üzemmódban behatol a gonosz Miraz király várába, az azonkívűl, hogy látványos, még izgalmas is. Erről a körmeim és a zseblámpám mesélhetnének! S a további akciókban is van töltény rendesen! Előkerülnek a kardok, Susan hercegnő jobban nyilazgat, mint Legolas, vagy Robin Hood. Néha még egészséges brutalitásnak is felfedezem nyomait. Peter és Miraz király összecsapásában pedig a küzdelem okozta igazi izzadtságszagot is lehet érezni.

A Narnia krónikái-Caspian herceg szerintem élvezhetőbb és maradandóbb alkotás lett elődjénél, továbbra is a gyerekközönségnek célozva; ám az a gyanúm, hogy erről a filmről már az éltesebb korosztály se vonul ki tüntetőleg a büfébe egy jóízűt trécselni a szomszédokkal. Egyedüli hibájaként a történet dinamikájában néha fellelhető csöppnyi lassúlást, a sziruposra sikeredett finálét és a digitálisan kreált lények kissé elnagyolt ábrázolás módját róhatnám fel -élükön a lassan elefánt méretűre növekedett Aslan oroszlánkirály papával. Összességében a film jól elszórakoztatott, s mindannyian türelmetlenül várhatjuk a folytatást!

{mosimage}

7/10

yoda70