Ne szórakozz velem Zohan!

Adam Sandler leújabb agyzsibbasztásában egy izraeli hiper - szuper titkosügynökör - tökös ügynököt alakít, aki egy szép napon úgy dönt, hogy már eléggé elege lett a háborúzsdiból, a vidám kinézetü palesztin terrorizsták megdádázásából, és a Supermant is besárgulásba vágó stukkergolyót kifújom az orrlikamból képességekből, és a folytonos erőszakból. A moszados halálosztó úgy határoz, hogy átteszi székhelyét Amerikába és új életet kezd, méghozzá fodrászként. Merthogy bezsong a legújabb séró divatoktól és ellágyul, amikor egy olló kerül a keze ügyébe. A szülei a hír hallatára olyan képet vágnak, mint most Te kedves olvasó, ám Zohan nem tréfál. Fondorlatozsan felrobbantva eljátssza saját kinyúlását és Fantom üzemmódban lelép. Levágja Mózesre hajazó torzonborzi hajkoronáját „csák norriszosra”, majd irány New York kizsvározsa. Hamarozsan talál is munkát, ahol vén nyanyókák szélfútta haját igazítja a trendi divatirányzatokhoz, s közsben farokszerverével ad némi extra szolgáltatást öreganyáink pókhálóval tisztességesen beszőtt hüvelygomba lakta részeinek kikormolászásában. Az őzserdei bozonttal megáldott méretes pöcsü hajfodrásznak, hamarosan híre megy, pedig Zohan jobban tenné, ha elülne a fenekén, mert kizsvártatva az Amerikába szakadt, és a másik oldalon kecskéző palesztin legények is kiszagolják ottlétét ézs kezdődhet a haddelhad…

Adam Sandler eddigi filmes munkásságát picinykét ismerve, rögvest képben lehet az ember. A kérdés csupán az, hogy a fárasztó baromságnak milyen mélységéig képes eljutni a színész. S innen nézve a dolgot, egyáltalán nem okozott meglepetést a filmje: a csípőriszálás, a farokméret és a seggbe ékelődő halacska, valamint a hasonló altest irányába elzúgó poénok bizonyára marha viccesek lehetnek. Annak, aki először lát Adam Sandler filmet. Valamint az örök ökör társnak, Rob Schneidernek az ismételt beimportálása az az általam nagyon várt pillanat, ami képes sosem látott mélységekbe taszítani a filmet. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy szerepe ezúttal kissé visszafogottnak mondható, és kimerül imádott kecskéjének a felemlegetésében. Én meg különben is rühellem valami végett a fickót, s mindig benne van a pakliban, hogy totálra vágja  a filmet. A filmet, ami műfajilag vígjátéknak tekinthető, bátrabb szemléletben nevezhetem ugyan paródiának is, nekem azonban kínszenvedésnek tűnt ez a majd két óra.

Paródiát említettem az imént, ami talán helytálló megállapítás. Az arab - zsidó véget nem érő konfliktus alaposan kifigurázva, zsidózás a köbön, de kapnak rendesen ide is, meg oda is. Ennyi tökkelütött, és furi akcentussal pofedáló figurával kevés filmben lehet egyszerre találkozni. A há mész fiam? Kapozsvárra lapozsvazsért esete fokozottan érvényesül, megtoldva egy ráhedli rhaccsolással, ami először megmosolyogtat, majd egy idő múlva már inkább lefáraszt. Egyedül csupán a fodrász üzlet vezetője, a csinos palesztin bige képes tisztességesen beszélni. Azért az elgondolkodtató, hogy a szinkron készítői a raccsoláson a selypítéseken és a zsenge zsé betűs szavak használatán túl, nem képesek másféle akkcentusokat kitalálni. Na mindegy, ez csak az én utálatosságom. Feltűnik a színen néhány rövid nyivákolás és jelenet erejéig Mariah Carey, aki kissé lestrapáltnak és plasztikailag agyonbütyköltnek tűnik, s aki önmagát alakítja hitelesen bután. Szerintem nagyon nem is volt ez neki olyan megerőltető.

Beszéljünk egy picit a film előnyös oldalairól is! Merthogy elvétve azok is vannak. S ha visszarakom a szemgolyóimat Adam Sandler seggriszálós  táncikálós technikája feletti elborzadásom és a reá olyannyira jellemző idiótizmus után, akkor jókat mosolyoghatok azokon a pillanatokon, amikor a hősünk verekszik, vagy szuperdelfin üzemmódban utoléri a motorcsonakkal spurizó ellenfelét, miközben mindenkinek  osztogat néhány aranyköpést.

További rózsaszín ködként a készítők próbálták a két nép közötti konfliktust a maguk módján tompítgatni, és megoldani, elég csak ha Zohan és Fantom filmvégi közös eksönjére gondolok. Mindenki boruljon egymás keblére, elvégre messze vagyunk a hazáktól, meg különben is mindkét népet utálják ezek a gonosz amcsik – szól a film üzenete. Valamint  kitörhetne kérem itt a világbéke, csak az a megátalkodott üzletközpont mániás keveri itt a szart böcsülettel. Ennyit tehát a filmről.

A Ne szórakozz Zohannal nem hinném, hogy Adam Sandler eddigi legjobban sikerült produkciója, ami néhány nap után az elfelejtettem kategóriába tartozik. Köszi. Majd találkozunk veled a kereskedelmi tévék éjjel tizenegykor kezdődő, a majd kitöltjük valami baromsággal a műsoridőt elnevezésű műsorsávjában, vagy a tékák legalsó porfogóin.

{mosimage}

5/10