|
Nindzsagyilkos (Ninja Assassin) - kritika |
Írta: Kenobi |
2010. február 13. szombat, 16:52 |
![]() Láttam már pár filmet, és még szeretnék is. Az ember mindig bevési magában a strigulákat a legeknek. Ez a legizgalmasabb, az a leglátványosabb, ott meg ni! A polc mögött sunnyog a legvackabb! De hogy a Ninja Assasin az egyik legvéresebb csihipuhiként vonul be emlékeimbe, az tuti. Annyi vér spriccel, folyik, ömlik, hogy az elmúlt száz év összes filmes vámpírja lakomát tarthatna fölötte. Nindzsa fegyverek regimentje. Kések, láncok, kardok meg minden bizbasz, teljes fegyverarzenál. S az egész ferdeszemű bagázs besózva a főszereplő srácra. Apropó! Álljunk meg egy késhegynyi elmélkedésre! Az agyatlan verekedős filmeknek jól bejáratott koreográfiája van. Főleg a Távolkeleti harcmodort ajnározó dádázgatások lihegnek izzadtan. Kulcsfiguránk még talán jóképűnek is mondható, húszas éveiben dörmögő srác, villámkezű. Testén forradások, hegek, a kiképzésének gyötrelmes állomásai. Mert gyermekkorában ellopták. Csakúgy a társait. Célként a világ legjobb gyilkosait akarják belőlük nevelni. Ez van, izé. Raizo aztán berág nevelőire, mert történik valami. Le nem írnám, remegve rettegek a fekete homokot tartalmazó levéltől. Pedig tetkókészítő atyafi sem vagyok. De nem is ez az eszencia. Az már jobban birizgálja csökött fantáziámat, vajon hogyan a fenébe élheti meg a film végét a főszereplő? Annyi halálos sebet kap, elfolyat alkatrészeiből vagy tíz hektó vért, püfölik darabokra a fejét, hogy minimum ötvenszer illene beledöglenie. De nem, kicsit sziszeg, elereszt néhány bölcsességet, majd kisvártatva kaszabolja miszlikbe a nindzsa regimentet. Ügy csépeli őket darabokra, mint aki megevett egy turmixgépet. Mindez a koromfeketeség védelmében, és sistergősen gyors tempóban. Olyan sötét van egynémely jelenetben, a negró világítana a balhézók szájában. Úgy is mondhatnám, rohadtul nem látni semmit, inkább elképzeljük, mi a rossebb van. Ha nem vágjuk a csíziót, elveszítjük a fonalat. Szemünket gatyába rázni! Előfordulnak a történetben zsaruk is, főképp a Mika szerepében kellemesen gusztusos Naomie Harrisra gondolva. Néhány emberkének a szíve jobb oldalán dobog - ennyi születési selejt? Vállról indítható rakétával lövik a nádkunyhókat, tíz nindzsa hűvösre vág egy kommandós osztagot. Nonstop akciók, és kevés összekötő szöveg. Az egész móka rendesen felturbózva, túlspilázott verekedések, és iszonyat gyatra színészek. Persze, nem is kell ide félórás agonizálás és hattyú halála. Ezektől az aktoroktól érzelmeket várni, átélést, ilyesmiket, a luxus kategóriájába tartozna. Egyébként teszik a kötelezőt, egy fikarcnyival sem többet. Beszélhetnénk még látványról, érzelmes, vagy pörgő zenéről, meg mittudom én. Az igazság az, a Ninja Assassin van annyira szórakoztató, mint bosszantó. James McTeigue (V mint vérbosszú) rendező agya rendesen elsűlt, filmje mögött ott sorakoznak Wachowski tesók. Innen talán a fíling. Nem Mátrix magasságok, csak valami unaloműző izzadtság. Bár néha kotyogott valami rá emlékeztető. Csak. Összegzés: Kicsit többre számítottam, nem titkolom. Az egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy magvas, és lebilincselően csavaros történettel rukkolnak elő. Még valami ki*aszottul nagy látványra sem számítottam. Csak korrekt iparosmunkára. Van is, de mégis keserű a szám íze. Talán kevesebb cséphadarás, több világosság, lightosabb vérfürdő moziként nagyobbat szólna. Persze, a napi gyilkolási adagunkat bőven megkaptuk, sőt. Az egy négyzetméterre eső hullák számában a film az élmezőnyhöz tartozik. Nindzsák valahogy úgy vannak feltüntetve, mint a parancsot habozás nélkül végrehajtó ész nélküli mészárosok. Nem is értem, miért. Hentesmunka a javából ez a film. Olyan kölcsönzős szagú, ne kerülgessük a lényeget. 6/10 Kenobi
|
Módosítás dátuma: 2010. február 25. csütörtök, 11:36 |
|