|
Pandorum (Pandorum) - kritika |
Írta: Kenobi |
2009. október 23. péntek, 14:59 |
![]() Az egészből csak azt akartam kinyökögni, a Pandorum végre olyan ijesztegetés, ami az első percétől képes magával ragadni nézőjét. Illetve pontosítok: a műfaj – lőjük is be gyorsan, tehát a sci-fi/horror/thriller/klausztrofóbiás helyzetszituációk – hívei egészen biztos pazar élménnyel lesznek gazdagabbak. Ugyanakkor a kevésbé fogékonyabbak, már valószínűleg (legkésőbb) a huszadik perc környékén keresik a menekülő útvonalakat, elintézve a dolgot egy ennél nagyobb f*szságot is régen láttam! csatakiáltással. Pártatlan szemlélődőnek az igazság Földvár felé félúton, dobpergés nélkül. Bower tizedesnek (Ben Foster) és Payton hadnagynak (Dennis Quaid) fogalma sincs, hol a túróban vannak, hová tűnt a legénység és mi a nyavalya történik valójában. Ráadásul valamilyen rusnya lények igencsak szeretnének belőlük falatozni, vannak tehát problémáik szép számmal. Emlékeik meg rendesen a homályban – s ezen megállapítást nem csak képletesen illik érteni. Idővel lassan csak összeáll a kép, leesik a tantusz: ők most az Elysium nevű űrhajón vannak, mely a Földről indult útjára a messzi Tanis bolygó felé. Bolygónk nyersanyag-készletei kimerültek, a népesség már huszonmillárdokra rúg, muszáj tehát valamit cselekedni. Ezért Payton hadnagy bevonul egy vezérlőbe játszani az eszét, társa pedig elindul a dögledező reaktorhoz villanyt csinálni... Mindehhez jön még az űrtéboly... A sztori nem vastag eresztés, de nem is kell több. Ha ki tudják pótolni egyebekkel. Itt legnagyobb bajságként izomból ráerősítettek a mindent körülölelő sötétségre. Kicsit több zseblámpát, fénypálcikát még elviseltem volna. Hunyorgás és szemkönnyezés mellékhatásként, ami eléggé lelombozó, viszont így van módja mindenkinek saját félelmeivel és rémképeivel betölteni a feketeséget. A mindenhonnan előtörő kísérteties zajokat hallva esetleg javasolhatnák egy túrát a budiba, mielőtt jönne a film. Egyébként a frászkeltés addig működik hatásosan, míg fizikailag le nem buknak ezek a mutánsfélék. Engem óvodából kiebrudált Orkokra emlékeztetnek Alien és vámpír felmenőkkel. Szóval, a bizonytalansági és reszkető faktor előbújván a fasorból odavágott a rettegésnek, az egész már nem lett több egy utolsó pillanati happy élménynél, megtartva a folytatást lehetőségként. Siker esetén ugye trilógia, bár dombon ülő fűcsomó legyek, ha lesz abból valami. Odaát a film anyagilag akkorát bukott, mint Győzike az IQ teszten. A pofára esés ellenére átlagtól kiemelkedő film. Jó a rendezés is, Christian Alvart még zöldfülűnek mondható, de már mestere a feszültség teremtésnek. Pár másodperc elég neki, és már rágtam a körmeimet. De sajna az izgalmakat nem tudja tartósan fenntartani, ezért akad üresjárat és fölösleges pofázás is becsülettel. Máskor emelkedett irányba tereli filmjét, az le is táborozik villámsebesen. Néha felrémlettek emlékeimben más borzongatások. A leginkább talán a Halálhajó, de a Dead Space, az Alien és még jónéhány remek alkotás jelentkezik, ahonnan importálhattak elemeket, persze mégsem feltűnő mennyiségben. Maradjunk annyiban, jól van az egész összegyúrva. Dennis Quaid pedig a fagyos hómezőkről sötétségre váltott. Vagy én vagyok szokásomhoz híven utálatos? Összegzés: Nem rossz, de lehetett volna jobb is. Remekül elszórakoztatott, de a közeljövőben még egyszer biztosan nem nézném meg. Elég volt egyszer egy évben szintű mozi, s nem is kéne eléje rózsaszirmokat hajigálni. Kezeljük a helyén: cult film nem lesz, hiába a coolság látszata. 7/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. március 11. csütörtök, 19:54 |
|