Páros mellékhatás                           

Couples Retreat

Amerikai romantikus

vígjáték

113 perc, szinkronizált

Üdvözlet, újonc vagyok, a női nemet erősítvén, a kritikai fronton.

Izgatottan vártam a filmet, amire leginkább a szereplőgárda adott biztatás. Így én nagy reményekkel indultam a moziba, mondván biztos kellemes élményben lesz részem ezen a zord őszi estén. Előtte persze feltérképeztem minden infót a műről, így ami egyből feltűnt, hogy a film sikerességének felelőssége nagyrészt Vaughn családban marad. Ugyanis, Vince Vaughn a főszereplője, társ forgatókönyvírója, és egyben producere is a filmnek, és ha ez még nem lenne elég, hát a nővérkéje is producerkedik a filmben. Biztos vagyok benne, hogy rajtuk kívül is kapott egy s más feladatot a klán más tagja is, de erről nyilván most nem fontos szót ejteni.

A mozifilm ötlete, és története érdekes, kifejezetten azoknak ajánlanám, akik párkapcsolatban élnek, és akik bár megfordult a fejükben, párterapeutához mégse mertek elmenni. Hát itt a lehetőség, a 4 pár, 4 különböző sorsával, akikben az ember akarva akaratlanul is megtalálja a hozzá leginkább illő sorsot. Az eseménysorozatát nem részletezem, hagyjunk némi kíváncsiságot az olvasóban, de ami említésre méltó, az a helyszín, Bora-Bora. Itt játszódik a film nagy része, ide megy a 4 pár nyaralni, megspékelve egy kis párterápiával. Itt jegyezném meg, hogy ha minden válás előtt álló ember ilyen „békítő” programot választhatna, biztos nem lenne ennyi válás manapság.

Ami még talán fontos, hogy kik is a szereplők?

Hát igen, én kezdeném mindenképpen Kristin Davisszel. Imádom, a „Sex and the city” először sorozat, majd mozifilm egyik oszlopos főszereplője, melyben igazán édes, határozatlan, erősen naiv hölgyeményét alakítja, így kíváncsian vártam, mit fogunk látni tőle, hisz ezen egy erőteljes színészi tevékenységén kívül nem igazán ismerem, van e másfajta karakter, ami jól áll neki, vagy marad ebben a Charlotte típusban, amit megszokhattunk tőle.  Hát sajnos, maradt. Most hiába egy házas nőt alakított, semmi egyebet nem rebbentett, mint amit már megszokhattunk tőle. 

A sort akkor már a női vonalon folytatva, egy új üdvöske állt Vaughn oldalán, mint feleség, Malin Akerman. Ha így első hallásra nem ugrik be, hol is láthattuk eddig, kis segítség. Az ’Ágyő nagy Ր’-ben, Ben Stiller oldalán, ahol szerintem hatalmasat alakított, a fiatalsága ellenére. Ha még mindig nem ugrik be, ő az a kis vörös a Watchmen – Րrzők című filmben. Nos, azt alakította, amit kellett. Se dicsérni, se lehúzni nem érdemes. Úgy érzem, kicsit Cameron Diaz-osra próbálják formálni, amit nem csodálok, mert mind küllemre, mind színészileg alkalmas lenne rá, és hát valljuk be, egy tízessel fiatalabb kiadás is. Kristin Bell a harmadik „áldozata” ennek a női sornak, akiről szintén nem kell hosszan regélnem, sorozatszínésznő, és nem alakított nagyot most sem, viszont ha alakításban nem is, férfiaknak legalább esztétikai élménynek jó.

Férfi fronton azért talán viccesebb, és izgalmasabb szereposztás történt. Ahogy már írtam is, Vince Vaughn. Jó színész, bár néha gondok vannak, a filmválogatásaival. A „The Break Up” óta nem kaszált ekkorát filmen, mint most ezzel, az amerikai listákon. Volt már jó pár filmje, de nekem kifejezetten a „Wedding Crashers”-ben tetszett eddig a leginkább. Talán azért, mert az a szerep passzolt legjobban az ő figurájához.

Jon Favreau aki szintén társ forgatókönyvíró nem annyira híres, de mégis markáns játékával most is színesítette a filmet. Így hirtelen, és sose feledve, a „Jóbarátok”-ban volt Monica Pete nevű gazdag udvarlója még a harmadik évadban.

Enyhén szólva, majd kiestek a szemeim mikor megláttam a vásznon Jean Reno-t, akit totál nem tudtam volna elképzelni egy ilyen filmben. Nem véletlenül, nem is állt neki jól se a film, se a szerepe. Szerintem a gázsi nagyot nyomott a latban, mikor elvállalta.

A film talán 2 legnagyobb poénját Vince Vaughn filmbeli kisfia alkotta. Próbálom nem lelőni a poént, de az biztos, ezek után kisgyerekes szülők jobban résen lesznek, ha gyermekükkel fürdőszobai felszereléseket áruló bevásárló helyre mennek.

Habár a kritikák, bárhol is nézve, többnyire negatív töltetűek, az amerikai listán a film az élen teljesített a premier hetében.

Összességében, kellemes, vicces párbeszédekkel tarkított, szórakoztató alkotás, amolyan egyszer megnézős mozi.

„ha nem vársz túl sokat, nem kezdesz neki túl nagy reménnyel a mozinak, akkor biztos nem fogsz csalódni”