Álmai mindenkinek vannak. Nekem is, gondolom, olvasóimnak is. Kinek kisebbek, kinek nagyobbak. Van, akié elérhetetlen, van, akié nem. S olyan is van, hogy egy álom normális esetben elérhető lenne, ám valamiért mégsem sikerül. De ahogyan Müller Péter is megmondta a Dr. Herz című musicalben: "Nincs szörnyűbb, mint amikor egy álom megvalósul." No, ez azért nem mindig van így, de akad ilyen is.
S mi  történik, ha van egy álmunk? Szeretnénk azt megvalósítani. Vérmérsékletünktől függően saját kereteink között bármit meg is teszünk azért, hogy ez megtörténjen. Minél jobban vágyunk rá, annál többet teszünk meg érte. S talán az sem ismeretlen olvasóim számára, amikor utólag azt mondjuk: Na, ezt azért nem kellett volna megtenni érte. Vagy esetleg utólag azt mondjuk, nem érte meg.

Van egy film, a Rekviem egy álomért. Ennek a filmnek  én csak a zenéjét ismertem (Clint Mansell). Azt hiszem, ha egy filmet nézünk, többségünk nem is figyel tudatosan arra, hogy mi is szól a háttérben. Pedig bizony ennek is jelentős szerepe van. Fokozottan igaz ez az említett filmre. Önmagában is megállja a helyét, hiszen pontosan tükrözi azokat a lelki állapotokat, amelyet a film megjelenít. A filmmel együtt pedig még fokozódik ez a hatás. Sokan idegesítőnek tartják. Talán nem is oktalanul, hiszen  aki látta ezt a filmet,  s   nem csak nézte, hanem ténylegesen LÁTTA is, HALLOTTA  is, tudja, milyen fontos szerepe van ennek.
Miután végighallgattam a filmzenét, elhatároztam, ha kell, a föld alól is előteremtem ezt a filmet. Mert ha valaminek ilyen nagyszerű a zenéje, akkor annak a filmnek is különlegesnek kell lennie. Az is volt. Amikor először néztem végig, azt mondtam, ezt mindenkinek meg kell mutanom. Próbálkoztam is vele ismerőseim körében. Vegyes fogadtatásra talált, de olyan nem akadt, akit valamilyen szinten ne érintett volna meg. Aztán azért egy idő után abbahagytam a kínálgatást, mert rájöttem, a thrillerek, horrorok, akciófilmek világához szokott szem és agy nem biztos, hogy befogadja. De nem ártana, ha azok, akik szidják, egy picit azért elgondolkodnának rajta, miről is szól. Talán az első heves támadásaik lecsihadnának, s ha nem is válik kedvenc filmjükké, de hozzájuk is eljutna valami...
Elöljáróban még azt érdemes tudni róla, hogy a film alkotói közül többen visszaköszönnek A forrás című filmben is, amely hasonlóan vegyes fogadtatásra talált. Talán nem véletlen: hasonló okok játszhattak közre, mint ennél a filmnél. Kicsit félve is írok róla, hiszen számomra ez az egyik abszolút első a filmes toplistámon.

Négy főszereplője van a filmnek, mindannyiuknak egy-egy álmuk.
Sara Goldfarb egy idősödő nő, akinek a férje meghalt, fia felnőtt. Magányosan él egy olyan házban, ahol csupa hasonló korú hölgy él. Ellátja a napi feladatait, rendet tart maga körül, éli az életét, cseveg a lakótársakkal, de nincsenek céljai. Egyetlen szórakozása és társa a televízió. Egy napon telefonhívást kap, hogy szerepelhet a televízió egyik műsorában. Ez új célt jelent számára: bele kell fogynia a piros ruhába, amelyet fia érettségijén viselt, s amelyben utoljára szépnek, kívánatosnak, fontosnak érezte magát.  Hamarosan rá kell azonban jönnie, sima fogyókúrás receptek alapján ez nem fog menni, így aztán orvosi segítséget kér. Az orvos különböző gyógyszerekkel látja el, amelyek hamarosan igen komoly függőséghez vezetnek. Fia látogatásakor fogalmaza meg miért is olyan fontos neki ez a piros ruha, s a tévében való szereplés: "Most végre vagyok valaki, Harry, és mindenki szeret."
A fia, Harry Goldfarb felnőtt ember már, aki barátaival él, és a kábítószer rabja. Napjait az tölti ki, hogy megszerezze a napi kábítószer adagját, majd ha már megvan, búdulatba essen, s még mire elmúlna teljesen a hatás, meglegyen az újabb adag is. Mindemellett szeretne anyagi jólétben, biztonságban élni, amely eddig nem adatott meg neki. A pénzen kívül a barátnője a fontos számára, valamint az, hogy az édesanyja is boldog legyen.
A barátnője, Marion jómódú családból származik, mindent megkapott, ami pénzzel megvehető. Azonban az ő élete is teljesen félresiklott. Ր is a kábítószer rabja, talán méginkább, mint Harry.  Amennyiben a megfelelő anyagi háttér rendelkezésére állna, divattervező szeretne lenni. Beju a barátja jelenti a biztonságot: "Harry, úgy érzem, melletted vagyok valaki: mintha önmagam lennék, mintha szép lennék."
A negyedik szereplő mindkettőjük jó barátja, Tyrone, ő szerzi be a drog-adagot mindhármuknak. Az édesanyjának az volt az álma, hogy lesz  valaki a fiából, hogy megcsinálja a szerencséjét. S amire vágyik: "Én csak egy kis békét és boldogságot akarok az élettől."

A film e négy ember életét kíséri figyelemmel három évszakon keresztül: nyár, ősz és tél.
A nyár a  boldogság időszaka: Sara megkapja a tévéműsorhoz való jelentkezés papírjait, elkezdi a fogyókúrát, s sikerül is jó néhány kilót leadnia. Teljesen lenyűgözi ezzel a változással  a környezetét. A fiatalok jó kábítószer-üzletet kötnek. Van megfelelő mennyiségű drog saját használatra, de még eladásra is, amelyből jelentős összegre tudnak szert tenni.
De beköszönt az ősz: Sara teljesen a gyógyszerek rabságába kerül, pszichés problémái lesznek. A 3 fiatal pénze fogytán, mivel a kábítószer-piacon harc dúl. Egyre  nagyobb  áldozatok árán tudnak csak hozzájutni a napi adagjukhoz.
S mire beköszönt a tél, Sara a pszichiátriára kerül, Harry karját vérmérgezés miatt amputálni kell, közben  sejti, Mariont már többé nem láthatja. Tyrone börtönbe kerül. Marion pedig a testét is eladja, hagyja, hogy megalázzák a kábítószerért.

Meg lehet nézni ezt a filmet csak a tanulság kedvéért is. Ajánlhatjuk elrettentő példának is: lásd, ha drogozol, ide jutsz (vagy hasonló sorsra) te is. De nem csak a történet kedvéért érdemes megnézni. A kritikám elején kiemeltem már a zenét, de a képi megjelenítés, a felgyorsított és lelassított jelenetek,  a vágás is említésre méltó. De nem tudom kihagyni azt sem, hogy  amellett, hogy az egész film úgy jó, ahogy van, van jó néhány különösen szép jelenet is benne, amelyek művészien megkomponáltak.

A vidám nyári képből, ahol négy boldog embert látunk, 1,5 óra leforgása alatt tél lesz, s négy emberi roncsot láthatunk.
Mindannyian függtek valamitől. Akár legális (gyógyszer), akár illegális (kábítószer) volt az a drog. Mind a négyen az álmaik  miatt kerültek egyre mélyebbre, s ahelyett, hogy az megvalósult volna, mindannyiuk élete teljesen tönkre ment. Megérte? Biztosan nem.
A természetben a tél után mindig beköszönt a tavasz, ami a megújulás, az újjászületés, egy új lehetőség kezdete. Ebben a filmben azonban a tél után nem jön már semmi...