Amikor néhány bátor katona Robin Hood vezényletével és halált megvető bátorsággal csalinkázik az ostromlott vár tekintélyt parancsoló kapujához - robbantás aljas szándékával -, máris megszólalt bennem a vészcsengő. A várfalakról heves tüzérségi ellenállás - suhognak a nyílvesszők becsülettel. De no para, még kevesebb izgalom, hisz ott nekünk a hősünk rendet tenni! Feszül az íja, lángoló nyilak csapódnak a bejáratba, az pedig akkorát robban, ami egy tonna dinamitnak is becsületére válna. Richárd királynak hamarosan szól a kakukk, Robin mester pedig hazatér, induljon hát a móka! Ridley Scott rendező eredettörténettel lepte meg a nagyérdeműt. Izzadtságszagú, kardcsörtékben bővelkedő, mégis kis híján unalomba fulladó film lesz a jutalma annak, aki elvánszorog a mozikba. Robin Hood legújabb feldolgozása - nincs mit kerülgetni - popsit fárasztóan hosszabbra sikeredett a kelleténél és méretes szegeket ver a sherwoodi erdő brigantija mítoszának koporsójába.

Robin Hood történetét már sokan és gyakran földolgozták. Klasszikusan, sorozatosan, animációsan, és. Én a Kevin Costner féle katasztrófán nőttem fel, úgy kell nekem! A legutolsó próbatétel, amit volt szerencsém végignézni e témában, az egy közeli iskola színjátszó szakkörének előadása, emlékeim szerint. A gyerkőcök nagyjából tíz évesek lehettek, nem épp daliák. A jelmezüket is ehhez mérjük. Hosszú hajnak és szakállnak tökéletes a vatta. A nyilaik saját készítésűek, bár néhány profibb változaton rikító felirattal éktelenkedett a „Made in China” származás. A kardok amolyan hangtompítós változatok, söprűnyélből fabrikálva. Néhány fiatalon látszott is az identitás zavar. A viadalok hevében, hol fénykardnak, máskor pedig gitárként tekintettek a „gyilkos” szerszámra. Az előbbi megállapítás leginkább a Robin szerepében parádézó kiscsávóra illett. Színpadi produkciója tökéletes metamorfózisa egy AC/DC - Luke Skywalker komplikációnak. A hitelesség tehát ült, én pedig laikus nézőként levonhattam a következtetést: Robin Hood egy basszusgitárral hadonászó Jedi lovag. Mindez Mikulás napon?

Ridley Scott persze vérprofi módon közelítette meg a témát. Szakított a faágakon pattogó, zergetollas vigyorbajnok figurájával, kissé sötétebbre vette mondandóját. Robin még csak baka, a rendező a miből lesz a cserebogár? fogas problémáját udvarolja körbe. Rühellni való szemetek a Franciák lettek, fő a változatosság. Filmje kevésbé sikeresen ötvözi a Mennyei királyság grandiózus látványát, A Rettenthetetlen véres hitelességével. Ja, és még valami dörömböl. Igen. Russell Crowe történelmi kalandban egyszerűen képtelen kibújni a Gladiátor bőréből. Az elmúlt évek is fogtak rajta rendesen. Robin Hood szerepére viszont megtette, amit megkövetelt a haza. Bizonyára vastagon előfordult konditermek és diétás menük környékén. Nem lett éhenkórász alkat, inkább olyan jóllakott óvodás. Meglehetős érzéketlenséggel, az átélés, a szerepazonosulás csekély jelével bénázik. Partnerével jóval nagyobb gondban vagyok. Cate Blanchett Marianja inkább tűnik valamiféle földtúró parasztnak. A színésznő egyébként ránézésre is rémség. Ha lemenne a bányába, menedékjogot kérne a szén. Ráadásul megfejelték a nőt három teherautó sminkkel, meg a komplett photoshoppal. Fiatalabb nem lett, szebb sem, legfeljebb lófejű. Még veszélyességi pótlékért sem vállalnám be. Sorry a rajongóktól, ez van. A többiek egyszerűen súlytalanok, popcorn pótlékok.

Hiába indul várostrommal, mert következik bő másfél óra szájtépés, kavarás. Azt nem mondom, hogy unalmas. Vannak egész jó élcelődések, de amikor már másodszor tolták képembe a helyi diszkót, lapos pillantásokat vetettem a kijárat felé. Lovaglás balról jobbra. Pacizás jobbról balra, s közben megindítóan szól az érzelmes zene. Slágergyanús dallamok, nem vitatom, csak már túl sok a jóból. Néha a kuss hatásosabb lenne. A vége aztán felpörög. Elindul a Ryan közlegény megmentése partraszállási jelenetének középkori verziója. Az ember pedig lépre megy. Azt hinnénk, kibontakozik, felível majd egy látványos, vértocsógos brutálkodás. Megkoronázandó az egészet. Egy fenét! Maximum a nyílvesszők szálldogálnak orbitális pályán. Pajtik, ez kevés! Mint meztelencsiga a sztriptízversenyen.

Összegzés: Amekkora flanc és fölhajtás övezte, ahhoz képest csalódás. Ridley Scott kisujjából kirázott már kasszasikereket. Bizonyára a Robin Hooddal sem lesz másképp. De mégis. Filmje leginkább erőlködve összetákolt iparosmunka. A magam részéről cseppet sem bántam volna a rövidebb, de töményebb játékidőt. Kissé lelkesebb színészekkel, színészettel. Kevesebb nyílvesszővel, több balhéval. Ridley Scott következő munkája az Alien föltámasztása lesz. A Robin Hood fényében? Hm. Kezdek meginogni. Egyszer épp nézhető zöldség, utána felejtsük el gyorsan!