Egy várakozás története…

Bizonyára ismerős az a történet  Önöknek, mikor keresgetnek valamit/valakit és bár sok megfelelőt ,szimpatikust  találnak de a tutit-amiről egyből lerí hogy Ր/Az pont oda való ahová szánják- nem találják. Igaz lehet ez a párkeresésben is. Ha visszagondolnak a keresés izgalmára, amidőn az Igazit kutatták egykoron (vagy éppen, most ha Ön még oly fiatal), szépen előhalászható az emberi szoftverből hogy sokat kipróbáltak hátha….de később kiderült hoppá mégsem ő az, akire vártak. A tutit szerintem az ember egyből kiszúrja, igen Ր kell nekem. Jó esetben ez a személy most az feleségük, vagy a férjük, kevésbé jó esetben a szeretőjük vagy titokban siratják az óta is, vajon miért engedték el Րt. Sokan vannak, akik járnak ágról-ágra, de valahogy mindig hibádzik valami.

Nos így vagyok én általában a filmekkel, nézem őket tömegével (agyturkász biztos azt mondaná függő vagyok, ám én ezzel tisztában vagyok) és csak nagyon kevésre csettintek elégedetten: ez igen! Félreértés ne essék, nem vagyok örök elégedetlen sok jó film volt 2008-ban (és még több  fostalicska is sajnos), de olyan, amire azt mondhattam volna Ր ebben az évben az igazi, még nem volt.

Most mélyen meghajlok az „Álomgyár” előtt, mert ez a film nekem szerelem 2008-ban.Ր az, aki mindent visz nálam mostanság. Tudják, mi szomorít el ebben az amúgy vidám és kellemes meglepetésekkel teli történetben? Gondolják végig hány film készült ebben az évben? Próbáltam pontos számot kigugglizni nem sikerült. Egy azonban biztos, nagyon kevés %-a sikerült jól a filmeknek odaát a felirat alatt és még kevesebbre mondhatom el hogy igazán jól eltalált alkotás. No de a „szerelem”már csak ilyen: sokból-kevés!

No de kanyarodjunk vissza filmhez. Az örök kérdést feszegeti, amit boncolgatva igen jó filmet lehet csinálni bizonyította ezt már pár előd, például a Kiképzés hogy csak egyet említsek. Ez pedig nem más:hol a határ jó és rossz között,meddig mehet el egy zsaru, aki azt látja, hogy a bűnözők megússzák, mert jó nevű,pénzéhes ügyvédek kimossák őket a szarból,vagy ha nem manapság mindenki megvehető, legyen szó bíróról,esküdtről,rendőrről. Egy nyomozó csoportról van szó a filmben, akik önkézzel szolgáltatnak igazságot (általában ez gyilkosságot jelent), legalábbis ezt gondolja Keanu Reeves,-aki amúgy is nehezen viseli a mindennapi életet mely nála igen egyszerű: alvás, hányás, cigi, pia, ölés váltakozik nála kiszámíthatatlan sorrendben-egészen addig, míg meg nem ölik a szeme láttára régi társát, akit ő egyébiránt  péppé akart verni,így gyanú rá terelődik. Nem hagyja annyiban a dolgokat-vesztére-, és ahogy egyre mélyebbre áskálódik az ügyben, egyre több gané kerül a felszínre és kiderül az egész mögött kollégái állnak.

Forest Whitaker szenzációs mindig, félelmetes átéléssel játssza szerepeit, itt a kettős életet élő karhatalmat,a korábbi Neo-val kapcsolatban én sajnos elfogult vagyok,egyik legkarakteresebb színésznek tartom generációjából és végre Dr.House is bizonyította nem csak köcsög, ám de szenzációs diagnoszta tud lenni, hanem más szerepben is meggyőző.

Nekem ez a film 2008 legnagyobb durranása egyetlen egy apró -általam- hibának vélt mozzanattal: Tom Ludlow mintha kissé későn rakná össze a mozaikokat, bár előtte zajlik a teljes kép,csak ezen apróság miatt nem adtam 10/10-et.

És meg egy forradalmi meglepetést hozott a film ,mely mellett nem mehetek el szó nélkül:tudták Önök hogy Hugh Laurie nem is sánta????

{mosimage}

9/10

gabbi