Mennyit dolgozik munkahelyén egy átlag magyar?

A kérdés természetesen jogos, csak az összefüggés a Szállító 3 kapcsán nem egészen nyilvánvaló. Mondhatnám én is, hogy még lövésem sincs, hogy mire akarok kilyukadni, de csapjunk a lóerők közé, aztán majd meglátjuk!

Tehát: az év háromszázhatvanöt napból áll állítólag. A szökőévekkel most ne aprózzunk.  Így derék honfitársunk háromszázhatvanöt napot rontana rá munkahelyére a munkavégzés orvosilag is igazolható gyanújával. Azaz mégsem. Mert a naptárban akad ötvenkét hétvége. Csupa melóhelyet hess, elkerülni nagyívben napjával. Ez száznégy napkelte, amit levonva az éves összből, máris megkapjuk, mennyit is dolgozgatunk évente. Kétszázhatvanegy napot. A nemjóját! Ez biza szép teljesítmény! Azaz mégsem. Ugyanis a naptárban ott vigyorog pár piros betűs ünnep. Újév, márc.15. éljen május elseje! és társai. Ez egy évben további, mondjuk, nyolc napot jelenthet, amikor kötelező a pihizés. Ugyan má! A házastárs piros betűs kimaradásai nem tartoznak ide! Nem csalunk! Így maradna kétszázötvenhárom munkanap, amikor a melós boldogan építheti társadalmunk alapjait…

Azaz mégsem egészen. Minden tisztességes dolgozónak jár a megérdemelt szabadság. A nyaralás, a kocsmából hazaszédelgéseket követő másnapi távolmaradások stb. Ez nagyjából harminc napot jelenthet éves szinten. Egy kis kivonással máris megállapíthatjuk, hogy kb. kétszázhuszonhárom napot dolgozhatunk. Azaz mégsem… Mert ugye akadnak munkahelyünkön egyéb lazításra ürügyet adó problémák is. A reggeli kávézás, a tízpercenként húszperces cigi szünetek, az ebédidő, a traccsolások, meg a csak munkaidő alatt elvégezhető hivatalos ügyek ismét lecsalnak az összesítésből pár napot. Naponta legalább két órát töltünk meló helyett profi semmittevéssel - az ügyesebbek legalább a felét -, így levonva kb. ötvenhárom napot, máris kiderül, hogy egy év alatt talán százhetvenszer, ha csörög a vekker.

 
Azaz mégsem egészen. Ha- ha-hapci! Mit képzeltek hölgyek és urak? A taknyom-nyálam összefolyik, és harminchatnyolcas lázam van. Majd talán halálos betegen bekínlódok dolgozni? Veszélyeztetni a magam és munkatársaim egészségét? Táppénzen vagyok. Legalább három hete. Vita lezárva. Máris marad mindössze százötven nap. Azaz mégsem…

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés és nyolc óra szarakodás, énekelte lelkesen Nagy Feró bácsi. Utasításait megfogadva, a megmaradt százötven nap egyharmadát végig alukáljuk, egyharmadát pedig a lelki és testi boldogságunk kielégítésére fordítjuk. Marad mindösszesen ötven nap, amit ténylegesen munkavégzéssel töltünk. Azaz mégsem. Mert akadhatnak technikai problémák is. Sztrájk miatt leáll a termelés, elfogyott az anyag, most épp elment a villany, fölszakadt a harisnyám- csupa baljós jel, hogy ne vegyünk szerszámot a kezünkbe! Vonjunk is le az előre nem számítható galibákért vagy tizenöt napot! Máris marad csupán harmincöt. Kedves honfitársaim! Íme, a végeredmény: harmincöt nap. Csupán ennyi melónap egy évben? Azaz mégsem…

Köztudott nagy találmányunk, a szélsőnap. Hétfő és a péntek. Hétfőn sokkban vagyunk, hogy kezdődik a hét, pénteken már az első perctől azt lessük, mikortól húzhatunk a fenébe. Szóval fizikailag ott vagyunk, csak lelkileg sehol. Ebből a logikából kiindulva pedig elmondható, hogy azokon a napokon semmit sem ér a teljesítményünk. Na, vonjunk csak le ezekért legalább harmincnégy napot! Máris itt a végeredmény: büszkék lehetünk magunkra! Magyarország melósai jó, ha egy napot dolgoznak az évben! Azaz mégsem egészen… Arra az egy napra meg mi a fenének menjünk be?

A Szállító 3 érdemi hossza kilencvenöt perc. Az előző két epizód alapján a folytatást is akciónak szánták. Amiben felbőgnek a motorok, gumik szántják az aszfaltot, össztűz minden irányból. Statham bá pedig rezzenéstelen tekintettel sutyorogja végig a filmet. Közben néhány dögös cicamaca terelné a figyelmemet a lökhárítókra. Jól hangzik mi? Jason Statham lassan új skatulyába zsupizta magát, az „akciósofőr” kifejezést – ha valaha lesz ilyen – biztosan neki köszönhetjük majd. Meg is érdemelte a titulust vidáman. A Szállító 1-2, a Felpörögve, netán a Halálfutam épp elég adalék véleményem igazolására. A bugyutaságok és a mafla sztori egyaránt jellemző a filmjeire, mégis szeretem valamiért a csókát. Talán azért, mert a komolyságától lett halálosan röhejes.
 
Legújabb filmjében adott a feladat: végigfurizni fél Európát. A célállomás Odessza lenne, oda viszi csomagját, aki nem más, mint egy vöröske szeplőcske. A csaj olyan ronda, hogy rozsdás vödörrel a fejében még épp elmenne, ám erről szegényke nem tehet. Az idegesítően gyatra színészi produktumáról már jobban. Szóval az út hosszú, s hogy főhősünket lelkesítsék, bombát szerelnek a csuklójára. A játékszabályok pedig a szokásosak… Az út során kicsit beugrunk biciklizni Budapestre is, a gyengébb idegzetűek bizonyára kidőlnek majd a röhögéstől. Az istenített autó is a szokásos. Törhetetlen, a golyó ütötte nyomok is gyorsan eltűnnek, jobban repül egy madárnál és teljesen vízálló. Egyszóval sérthetetlen. Jó kis reklám az Au… k.

Statham is hozza a szokásos formáját. Cool beszólások, morci tekintet, szálkás test és a 300-ból importált kockahas. Időnként megdádáz pár rosszarcút, amitől még a haja sem rebben. Majd futás a csomagtartóhoz, és szépen felöltözik. Ha egyszer kiöregszik majd  az akciózsáner szerepköréből, a Titanic roncsinak kiemelésénél még kaphat munkát.

A mozi nem tűnik első rohamként olyan rossznak. Azaz mégsem egészen… A filmből vagy félórát elvesz a telefonálás. Pofázik itt mindenki. Hívogatják egymást lelkesen. Amúgy érdekelne a díjcsomagotok fiúk! További tíz percet ellop a hosszból a számítógépes nyomkövetők feletti ájuldozás. Az unalmas utazgatásról nem is beszélve. Az akció meglepően kevés, azok is ismerősek, néha röhejesen túlspilázottak. Az elvárásaim a filmmel szemben nem voltak emeletes magasságokban, azonban ahhoz mérten is pici csalódás, gyakorlatilag az egyszer épp kibírható kategória. Ettől függetlenül Statham fanoknak kötelező darab, a többiek pedig unalmukban számolgassák a kiscsaj szeplőit. Akkor most milyen hosszú is valójában a film?


5/10

yoda70