Azt hiszem, a cím hallatán mindenkinek beugrik egy-két vicc, vagy sztereotípia az e hajszínt viselők észbeli képességeiről. Nekem is. Bár azt sem tudom feledni, hogy én is voltam szőke, s nem éreztem úgy, hogy ezidő alatt kevésbé lettem volna okos, értelmes, mint eredeti hajszínemmel. Persze, most felmerülhet az olvasóban, hogy magyarul ugyanolyan buta és ostoba vagyok barnán is… Nade nem is én vagyok itt a lényeg, hanem az, hogy a filmtörténelemben ismerünk mi olyan szőke nőt, aki sokra vitte, hiszen talán nem is létezik olyan ember, aki ne hallott volna már Doktor Szösziről, bár karrierépítésének technikája tény, hogy nem hagyományos.
Nohát, milyen lehet akkor az a nő, aki szédítően szőke? Vagy hajazza Dr. Szöszit is, vagy borzalmasan buta – legalább is nekem ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor elkezdtem nézni a filmet.
A kezdet minden esetre igencsak sablonos, a ránézésre is ostoba nő (Jessica Simpson) szerelme New Yorkba utazik, azzal az ígérettel, hogy majd visszajön, s feleségül veszi. A tapasztalt filmnéző már most sejti, na, ebből sem lesz semmi. Így is van, barátja – aki azóta neves kézmodell lett – utazva ágyban találja őt egy másik nővel – s mindezt Valentin nap alkalmából.
De a történet folytatása is a megszokott. Ügyetlen, csetlő-botló, igencsak butuska, az élet sűrűjében elvesző leánykánkra rámosolyog a szerencse. Nem kell más, csak egy gonosz némber, aki el akarja tenni a főnökét láb alól, s ehhez egy bábra van szüksége. Egy nőre, aki kellőképpen ostoba és naiv ahhoz, hogy mindent elhiggyen „mentorának”, s a jó szándékát egy pillanatra se kérdőjelezze meg. (Csak zárójelben merem megkockáztatni a megjegyzést, hogy Andy Dick (Freddy) ránézésre nagyon emlékeztetett valakire.)
Egy „kis” átalakítás után már át is veheti a szakmailag kifogástalan, ám cseppet sem vonzó titkárnő helyét a főnök irodájában. Bár ő „csak egy szépség, túl sok foggal”, s visszasírja máris a régi, jól bevált alkalmazottat, de hát mit sem sejt a háttérben folyó összeesküvésről.
Sok-sok gond, baj, hányattatás, intrika, áskálódás, bonyodalom, kisebb katasztrófák után természetesen helyreáll a rend. Minden jó, ha a vége jó.
Nem hagyhatom ki, hogy meg ne említsem a film első fél órájában felbukkanó lovagot, aki Doktor Szöszinket is segítette, Luke Wilson, s aki máris beleszeret Katie-be. (Róla a későbbiek folyamán érdekes dolgok derülnek ki.) Úgy látszik, szereti az ostoba szőkéket, vagy ő az ideális partner számukra? Ő az, ki tartja bennük a lelket, s elhiteti róluk, megválthatják a világot.
Az ember lassan elmereng rajta, nem kéne az egész világot az ő kezükbe adni? Lehet, hogy előbb földig rombolnának mindent, de aztán fel fogják építeni a tökéleteset – s aki az előzményeket túléli, gyönyörködhet is benne. Már csak a megfelelő főnököt kell megtalálni, aki akárhányszor ad egy második esélyt.
Habár Katie ostobasága, naivitása gyakran roppant idegesítő, a sztori sem egy nagy szám, a színészi alakítások sem Oscar-esélyesek, de egyszeri szórakozásnak, könnyed kikapcsolódásnak, egyszer-nézésre jól megfelel a film.
szamóca
Ez az írás is - hasonlóan az előzőhöz - megsemmisült, ez pedig népszerűsége miatt került vissza. Persze tisztában vagyok vele, a 6-as olvasottságot már nem fogja elérni