Oldalainkat 35 vendég böngészi
Belépés
Film - színész kereső
This script has expired!FILM KATEGÓRIÁK
This script has expired!Szavazások
|
|
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
| Szikraváros |
| Írta: Kenobi |
| 2009. január 17. szombat, 19:01 |
|
Menekülés a Napfelkeltébe. Gyúrjuk össze egy egésszé A sziget cselekményének vázát az Elveszett gyerekek városának látvány- és díszletvilágával; izgalomként adjuk hozzá John Carpenters rendező egykori tálalásait, és a félszemű izomagy, Snake Plissken pucolásait New Yorkból, később L.A.-ból, majd az egészet nyakon öntve egy vidám világvégés öntettel, s máris pisloghat a szikra. Mindezek összesítése természetesen diétás felszolgálásban, mert a Szikraváros mondanivalója és története mégis csak az ifjontibb korosztályt célozná meg. 
A világ okostojásai, tudósok, mérnökök, politikusok – szóval a sistergős IQ színe-java – a bajságok megelőzése és az emberi faj maradékának védelme érdekében megépítik Szikravárost. Lenn a mélyben, biztonságban és az ott élőknek teljes sötétségben. Mármint múlt ügyileg. Biztosítékként készítenek egy dobozt, amely csak kétszáz év elteltével nyitható ki, és megoldást kínál a várható problémákra. A féltve és becsben őrzött ládikót a város polgármesterei adják stafétaként egymásnak. A lánc azonban 047-ben megszakad, a doboz elkallódik, a város létfenntartási rendszerét pedig egyre nehezebb működésben tartani.
Adott tehát egy város, amelynek elzártságában kialakulnak a saját törvényei,  szokásai, tradíciói. A gyermekek egy táskából húzzák elő jövőbeli munkahelyüket, mindenki méla nyugalomban teszi a dolgát. Az utcákon nagy a nyüzsgés, R2-D2 korai rokonai sertepertélnek elvétve. A látszat idillinek tűnik, mégis érezhetően valami nincs rendben, s az ott élőknek sok minden ismeretlen. Ennek a városnak a lakói soha nem napozhatnak, arcukat nem simogathatja hűs szellő, kutyáik soha nem kajabálhatják meg a holdat, és a záporeső is ismeretlen fogalom, mivel a föld alatt ez meglehetős nehézségekbe ütközne. A félelmetesen nagy és böszme generátoroknak köszönhetően ragyogó fény szinte a lakók elsődleges életfeltétele. Amikor ez a tuti cuccnak aligha nevezhető tákolmány meghibásodik, a vakond-életmódot folytató polgárok élete veszélybe kerül. Az építők a költségeket talán a generátoron fogták meg. Biztos Made in China. A haspók és tenyérbe mászó képű polgármester (Bill Murray) üres és semmitmondó ígéreteit megelégelve két fiatal, a helyi száguldozó mobiltelefon – röviden hírvivő – Lina (Saoirse Ronan) és a csatorna kurkász Doon (Harry Treadaway) elhatározza, hogy maguk keresik meg a városból kivezető utat, feltéve hogy létezik. Céljuk egyértelmű: megmenteni a város lakóit szélsebesen, no meg egy vakondnyi rásegítést is kapnak a sietségre. Közös kutatásaik során azonban meglepő, sokkoló és döbbenetes titkok derülnek ki Szikravárosról. A történet alapjául Jeanne DuPrau a Szikravárosban az ég mindig sötét… című bestsellere szolgál, ebből kotyvasztott össze elsőrangú sztorit Gil Kenan rendező, Tom Hanks bácsi jótékony produceri segedelmével és elsőrangú színészekkel. Tim Robbins tökéletesen hozza a pszichopata, mindig bütykölő passzív polgárt, míg Bill Murray az öntelt és tejfelesszájú, önző polgármestert. Saoirse Ronanról a Vágy és vezeklés óta tudjuk, hogy igazi nagy tehetség, amit itt is bizonyít. Érdeklődő és rémült képet legalább olyan profi módon vág, mint ahogy körbenyargalja a várost. Sajnos partneréről, Harry Treadawayről mindez nem mondható el. Inkább olyan szépfiús és kötelességszerű színészettel rukkol elő. Martin Landautól, az Alfa Holdbázis egykori talpraesett parancsnokától már egy frissen kihantolt múmia is infarktust kapna. Az idő felette is eljárt. Tejfehér sérójával, aszott bőrével sokat tehet a tizenéves gyerekek álmatlansága érdekében, ám ahogy haladunk előre, talán ő szolgáltatja a film kevés humoros jelenetét.   A történetet és a látványt tekintve nem mindennapi fantasy filmmel van dolgunk. Ilyen jól megépített, egyedi, bizarr és egyben gyönyörűen fényképezett helyszíneket kevés filmben láthatunk. A sötét tónusokban szinte aranyként ragyogó fények egyfajta félig gépház, félig barlang külsőt kölcsönöznek a jeleneteknek. A klausztrofóbia érzetétől és a szűk terektől bepánikolóknak javaslom, hogy oxigénpalackkal a hátukon felvértezve nézzék meg a filmet, mert a fulladozásuk garantált. Szerencsére a Szikraváros az igényesebb, eredetibb és nem a sablonos fantasy moslékok körét bővíti. Talán ezért is mondható szereplése a mozik műsorán buktának, mert az az alig tizenhét millió dollár, amit eddig összeszikrázgatott világszerte, bizony halovány mutatvány, így kevés az esélye az ötvenöt milliós produkciós költségek visszatermelésére. Nagy kár érte. Pedig olyan film a Szikraváros, amelyen nyugodtan szórakozást lelhet minden korosztály – bár a felnőtteknek nem kevés gyermeki lelkülettel kell rendelkezniük, hogy végig bírják csillogó tekintetű áhítattal. Kár, hogy Gil Kenan nnnn (Rém rom) rendező nem használta ki kicsit jobban a kiváló díszletet és a regény biztosította hangulatot egy erőteljesebben falhoz kenő atmoszféra megteremtésére, mert leginkább ez az, ami hiányzik a Szikravárosból. Szikraváros, ahol meteorológusokra egyáltalán nincs szükség. 7/10
|
| Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:05 |
loading...
Filmcsoportok
This script has expired!|
|