Ha a rendezőre pillantunk azt hihetnénk, hogy egy „Gyalog galopp”-szerű, egy „Brian élet”-és Monty Python-os abszurd humor bombával állunk szemben. Ha a címet vesszük hihetnénk, hogy laza brazil szambás szösszenettel van dolgunk. De ha tudjuk, hogy Robert de Niro az egyik szereplő akkor már elfoghat minket a kétely, hogy ez a film nem egy tingli-tangli etűd. Mert miről is szól ez a film?

Ez a mai információs társadalmunk kritikája. De ez sem ilyen egyszerű, hiszen a film cselekménye egy olyan korban játszódik, ahol minden elgépiesedett, de ahol még írógéppel írják a rendőri parancsokat.

A történet is úgy kezdődik, hogy egy írógépbe beleesik egy légy, ami miatt egy ártatlan embert hurcolnak el karácsony napján a családjától. De nem kell pánikba essünk hiszen a sokkos állapotban lévő feleség kap egy nyugtát a férjéről és kap egy nyugtát a nyugtáról. Ugye így már ismerős. Hát még ha hozzávesszük, hogy az egész történet az INFOSZO-ban játszódik, ahol az információk alapján hozzák a döntéseket (igen/nem, más nem is lehet).

A történet két szálon fut. Az egyik a jogtalanul bezsuppolt ember kiszabadításáért küzdő terrorista, aki a végén – miután sikeres merénylettel felrobbantja az INFOSZO-t belefulladva az épületből kirepülő irathalmazba (ugye milyen ismerős). A másik szálon az anya szerepel, aki – ahogy a történet halad előre – egyre fiatalabb és egyre fiatalabb szeretőkkel veszi magát körül miközben e fején egy csizmából készített fejfedőt hord, míg a kezében egy, az alkalomhoz illő, a szekrényből frissen kiválasztott palota pincsit szorongat.


De a filmben természetesen van szerelem is, meg látványos víziók, mint Gilliamnél annyiszor. Meg van benne kínzókamra, meg szétrobbanó fekália, ami a némafilmek gegparádéját juttathatja eszünkbe, már csak a film alaphangulatát – a 40-es éveket – is figyelembevéve.

Ezek után már csak azt kell eldöntenünk (igen/nem), hogy megnézzük-e ezt a filmet. Mert hát vajon Robert de Niro kit játszhat ebben a filmben. Az elrabolt férfit, vagy a terroristát, vagy az anya fiát?

És vajon miért Brasil a film címe? Hiszen tengerpart, őserdő nincs a filmben, sőt fa se, meg víz se nagyon, csak az INFOSZO épülete, ahol hasonlóan Madách 12. színjéhez, - a falanszterhez - embertelen körülmények között dolgoznak elembertelenedett emberek, embertelen döntéseket hozva. És, hogy hova juthat el egy ilyen társadalom azt Terry Gilliam nem mondja el, de Madáchnál tudjuk, hogy az eszkimó szín a következő. A szín, ahol már nincs elegendő fóka, nincs elég élelem. Gilliam nem jut el odáig ezért felrobbantja az INFOSZO-t még annak árán is, hogy a hős ebbe belehal, mint ahogy mi is belehalunk az info-kba, abba, hogy mi is csak egy-egy adat vagyunk a nagy gépezetben.

Mert a nagy testvér mindent lát.

Big Brother az egész világ.

Kovács Ottokár