Terrorállam és az ékesszájú terrorista. Vagy szabadságharcos?

A diktatúra nem más, mint hatalomra került zakkantagyúaknak az egyszemélyes demokráciája. Mi a valószínű többség pedig kapjuk az ilyen terrorállamokra jellemző ínyencségeket: Kuss, vagy beverem a pofád!, begyűjtünk valami átnevelő intézetbe, ahonnan szerencsésebb esetben távozhatsz füstként, vagy szappanként. Persze az előbbi mondatom az olyan borzalmak fő ismérve volt, ami a fasizmusra jellemző "felsőbbrendű" megjelenés. De nehogy azt higgyük, csak ez az egyfajta csomagolása jellemző a diktatúráknak!
Az agymosás magas színtű tevékenységét nálunk is művelték - vagy még mindig művelik? - dilettáns fokon. A tanulni vágyó pártvezetőink tőlünk keletre szedhették össze a szakma fortélyait, tanulhattak a Gulág népnevelő hatásairól, vagy még keletebbre ferde szemekkel ámulhattak a rizszabálók össznépi hülyítéséről.
És akkor még egy árva szóval nem emlékeztem meg napjaink divatosan "közkedvelt" diliházból szalajtott államvezéreiről. Neveket  nagyon nem említenék, ám segítségül adnék néhány kulcsszavat: olaj, homok, szivar. Ám az már kihunyóban. E  "közkedvelt" figurák bizony jó néhány ember sorsának tönkrevágásában fejtették ki áldásos hatásukat, s kezükhöz bőségesen tapad vér, szenvedés, vagy háború. S itt a pillanat hevében emeljük bágyatag tekintetünket a mi kis belső kettéosztottságunkra! Halovány szegfű, álságos narancs, kékeresbe szálló fecske, vagy ferdén kókadozó tulipán. A végeredmény ugyanaz: elqrtuk. Öszöd vagy nem öszöd, mást nem kapunk, de hazudva reggel délben és este, vérlázító mosollyal az arcukon tették tönkre az életünket, a jövőnket, mi meg lesütött szemekkel sunnyoghatunk gyermekeink elől. Mert hagytuk és tűrtük. Csak jóféle magyar szokás szerint a felelősök tekintik magukat mindig ártatlannak.
Az erőszaktól súlytott társadalmakban azonban idővel megszólal az élni akarás. Kezdetben pár személy ellenállása, majd sikereik hatására tömeges felkelés kezdődhet. Mozgalmukat nevezhetem szabadságharcosoknak, felkelőknek, vagy akár terroristáknak is. Kinek hovatartozása szerint.
Nyílvánvaló, hogy a felszabadulásukért küzdő nációk céljai, és az általuk alkalmazott eszközök használata közben bőven lehet kavarni a zavarosban, és egészen fanatikus, brutális, és általam mélyen elítélendő eszközök alkalmazása is bekövetkezhet. A robbantgató, saját magukat a halálba küldő vallási betegek, vagy kábszer hatása alatt önkívűlten magukat hazafiaknak képzelők akciói ártatlan áldozatok sokaságát követelik. Én őket simán merném nevezni terroristáknak. Csak azt nehéz eldönteni, ki a nagyobb alávaló. Az ezer kilóméter távolságból, repülő cirkálók biztonságos magasságából megnyomni a gyilkolás gombját - természetesen parancsra! -, vagy Allah Akhbar harci kajabálásokkal repülőgépeket vezetni ikertornyokba? Az eredmény természetesen mindig megdöbbentő: áldozatok sokasága, értelmetlenül, "magasztos" eszméknek alárendelve. És a rettegés. Minden napunkban, minden pillanatban.
A jövő Angliájában is valami hasonló történhet, persze mivel azért alapvetően szórakoztató fikcióról lenne szó, kissé lightosabb formában. Terrorállamunkban a nekem kissé karótnyelt, savanyúkáposzta pofájú kancellár hinti a baromságait az alattvalóinak. A tévéből a  "sztárbemondó" mamlaszságai áramolnak. Az utcán kijárási tilalom, és begyűjtők bóklásznak.
Ez ellen a megzabolázott társadalom ellen harcol V, a szabadságharcos, felkelő, terrorista, vagy csak egyszerűen álarcos gazfickó. Fekete szerkójában, szakasztott Zorrónak vélném, csak ez az idióta tenyérbe mászó vigyorú maszkja, árulja el a különbséget közötte és pár száz évvel ezelőtt kardozgató  "kollégája" között. Nekem mindenesetre felvilágosultnak és műveltnek látszik a pofa, mert választékos modora, verselései alapján minden bizonnyal sikeresen kijárta az alsó tagozatot. És persze tevékenykedik. Késekkel felvértezve, robbanóanyaggal megpakolt övén bőszen robbantgat. Mert céljai vannak. Ezeket kétségkívűl nevezhetném hazafias dolgoknak is, ám a mélyben ott lapul a bosszúállás motivációjának gyönyörű ösztökéje. Az enervált békés lakosság pedig a kocsmákban, otthon családja körében azon morfondírozik, hogy mi is történhetett. Valaki hazudik, az Hétszentség! Barátunkat pedig kajtatja az egész nyomozó bagázs, meglehetős eredménytelenséggel. Idővel V-nek segítője is támad, a másodállásban Amidala hercegnőként dolgozó Natalie Portman személyében. A hölgy szokás szerint figyelemre méltó, most épp kemotherápiás kezelést népszerűsít, legalábbis tar feje alapján erre gyanakodnánk.  Aztán, hogy hősünk mindent elmozdító végső tüzijátéka sikerrel jár-e, arra majd a film megtekintése után mindenki maga alkosson véleményt.
2001. szeptember 11. -ét követően a V mint vérbosszú merész filmnek tűnik. E napon vált nagybetűkkel írva is nagykorúvá a TERRORIZMUS. Filmet ennyire kritikusnak, bírálónak már régen láttam. Alkalmanként egészen mélyen szántó mondanivalója van, s ha túllátunk a szokásos teátrális megjelenésen, egészen remek alkotással van dolgunk.

És a végére még hozzátenném: V, mint világosság. Emberek térjetek már észhez!!!

{mosimage}

8/10

yoda70