„Iron Man lives again!”, avagy a Bádogember visszatért! Az előbbi idézet a Black Sabbath együttes 1970-es Paranoid című albumából kölcsönvéve, az „Iron Man” nótájuknak utolsó sora, amely remekül felszínre hozza azokat az érzéseket, amiket Jon Favreau filmjének megtekintése után érezhet a halandó. Mert blockbuster lesz ebből, nem lehet kérdéses. Rohadtul szórakoztató és olyan akciójelenetekkel hozakodik elő, hogy az ember szájába fészket rak a sült galamb. A története meg egy rakás nulla, szerencsére nem is voltak vérmes elvárásaim. Agykikapcsolós, popcornrágcsálós mozi ez, csalódást keltő lehet annak, aki magasztos gondolatokat vár mély mondanivalóval. Várt a franc! Mégis, be kell vallanom, akad pici hiányérzetem. Egyfajta üresség az, ami árad a filmből, valamiért. Ha gonoszkodni akarok, egy csomó távirányítású Terminátort látok és más semmit. Szalutálni szépen megtanultak, és röpködni, osztán mi van? A hétszázát! Semmi. De legalább Scarlett Johansson nyomul dögös démonként.

A páncélba zárt szellem már az első részben kiszabadult. Vasmanusz szerepére leigazolták Robert Downey Jr.-t, nála jobban és hihetőbben kevesen tudnák előadni a technokrata milliomos Tony Starkot. Mellesleg szuperhős a csávó, na. Laza, playboy és magas ívben tojik a kötöttségekre. Szóval, menő egy figura. Vagy inkább pojáca? Mindegy, mit kotogok, elhanyagolható okoskodás részemről. Summázva, a Marvel Studios aranytojást kotló tikja lett a Vasember, a második epizód egekig kiáltott.

Sajna, a folytatásokkal kapcsolatosan mindig vannak aggályaim. Szinte mindig érvényesül a látványosabbat, csicsásabbat törvénye. Durranjon nagyot, tóduljon a nép, s a pénz és dicsőség hajszája gyakran a minőség rovására megy. Hasonló csapdába dobott egy hátast a Vasember 2. is. Annyira biztosra mentek készítői, még egy épkézláb sztorira sem vették a fáradtságot. Inkább összefüggéstelen jelenetek füzére lett a film. Logikát és miérteket ne is keressünk, helyette relax, döglődjünk el kényelmesen székünkben! Mert oltári mód van szórakozás, kuncogás, minden bazár előfordul, amire hálás szívvel vevők vagyunk. Csak amire beindulna a mozi, majd eltelik a film harmada. Addig kedves bájcsevegés, szájkaratés pofázás, csacsogás, sziporkák, ilyesmik tartják ébren a közönséget. Hozzáteszem, sikerrel. Tony Stark egója elszállt, mint a győzelmi zászló. Körülötte forog a világ, privatizálta a világbékét, cseszteti fegyverei okán egy szenátusi vizsgáló bizottság, hasonlók. Mellékesen halálán van, mérgezési szint ellenőrzése, palládium elemcsere tízpercenként. Tetőzendő a bajokat, atommatára issza magát, kileng, vasgúnyában villog a híveinek, összefoglalva, problémás a szentem. Bonyodalomként banyák cirkuszolnak körülötte, a konkurens fegyvergyártó kavar, valamint megérkezik Ivan Vanko, a fizikus szemétláda. Lézerkorbácsa, vagy mi a fene, nem semmi fegyver.

Minden adott hát a mókához, csak az arányok eltévesztve. Humor és könnyedség rendesen, semmi erőlködés. Az akciók piszok látványosak, a magam részéről viszont jóval többet vártam. Mennyiség ügyileg. Gondosan felépített fordulatokat, nyomós érveket hiába is keresünk, nincsenek. Olyan földobjuk a magas labdát, aztán vagy leütjük, de inkább nem jellegű film lett a Vasember 2.-ből. Tony Starknak persze semmi nem jelenthet akadályt. Három perc alatt összefabrikál villájában egy részecskegyorsítót, nem kell hozzá más szerszám, csupán egy pörölykalapács, meg valami alátét féle. Összenéztünk páran moziban, néhányan lekarmolták az arcukat. A többség harsányan röhögött - én is -, ám megjegyzem, nem kéne annyira hülyének nézni a nézőt. Ugyanakkor a Vasember 2. remek zsánergúnyoló petárdái (Downey Jr. és a cuki Gwyneth Paltrow viszonya, Scarlett Johansson akciói, valamint Sam Rockwell hiperaktív ripacskodása, no meg Mickey Rourke spontán rondasága) és a várható siker elővetítik a harmadik rész megszületését.

Összegzés: Mindent egybevetve nem rossz film. Remek kikapcsolódás, semmi extra. Talán nem üti meg az első rész színvonalát, de még elmegy. A színészek pazar módon ökörködnek, legfőképp RDJ. papa. „ Iron Man lives again!” - dübörgi teli tüdőből a Black Sabbath. Az a gyanúm, még jó pár rész erejéig.