Van tehát csöppnyi üresjárat, leginkább az első harmadban. De adjunk türelmet, hamarosan beindul a film! Az persze a hülyeség teteje, hogy az összes görög Istent mind Amerikába eszi a fene. Az Alvilágba Hollywood böszme felirata mellett a lejárat, a csúcsok csúcsa, Olimposz megközelíthetősége pedig az Empire State Bulding liftjén történik. Aztán Las Vegas, a kaszinóváros is okoz maradásra bíró perceket, meg ilyesmik. Új értelmezést nyer a szatír fogalma, és azt is megtudjuk, szinte kötelező jelleggel kamatyolnak az Istenek a földiek körében. Porontyaik a félistenek, nekik jut a kiképzőtábor. Percy két társával indul gyöngyöket gyűjteni, megmenteni anyucit és a világot. Segítségére a kecskelábú testőre, meg Athéné leánya, a bájos és rátermett Annabeth. Hárman kavarnak hát. Újabb utalás Harry Potterre.  Az egészben az a röhej, hogy aki totálra rühelli a görög mitológiát, a filmet megnézve szinte képben lesz az egész bagázzsal. Jó, jó. A doktori disszertációnk alapjául mégsem ezt a filmet kéne megadni, de pici és mini Titánok harcát kapunk emlékbe.

Bizony, bizony. Chris Columbus ha már nem jut a Harry Potter pénzeszsák sorozatának közelébe, megcsinálta saját fantasy moziját. Azt kell mondanom, helyesen tette. Mintha hatalmas tehertől szabadult volna meg. Rendezői erőlködésnek még látszata sem lelhető, és újból bizonyítja, a családi típusú kaland-fantasy-bolondozásoknak még mindig ő a legtökösebb mestere. Filmjében most is tobzódunk a látványban, szörnyek és rondaságok, párviadalok teszik fordulatossá a történetet, mégsincs egy csöpp vérengzés sem, csak néhány imitált karcolás. Legfeljebb amerikanizálta a görög mitológiát, vastagon. De nézzük el neki, hisz élvezetes módon intézte.


Összegzés: Sablonos, elcsépelt elemekből építkező, valamennyire kiszámítható, közepesen izgalmas film. Időnként bugyuta, máskor elakad a tinik elvárásainál. Pierce Brosnan is elhúzhatna már a büdös francba! Ennek ellenére végéig lekötött. Éltette a humor, a „mitológiai parádé”, a nem mindennapi – bár néha kissé elfuserált megjelenítés – és Harry Potter is komolyan fölkötheti az alsórucit! Szóval, soha rosszabbat! Egyébként nem semmi darab, mind képileg, mind tartalmilag tud olyat kínálni, amit a közönségfilmek java része csak nehezen. Képes volt a megoldásaival lenyűgözni, elkápráztatni és abban a hitben tartani, hogy a görög istenek nem egyszerűen tahók, hanem mégis csak Istenek. A végső pontozásnál első rohamomban majdnem nyomtam a nyolcast, de aztán aludtam a dolgokra. Egy erős hetest azonban simán megérdemel.