Modernkori Frankenstein.

Magam is megrögzött X-Akta hívőként persze reménykedtem, hogy kedvenc sorozatomra olyannyira jellemző titokzatosságot, paranormális jelenségeket, és természetesen a legizgisebbeket, a gonosz tekintetű űrkópékat most is megkapom. Az izgalmam a tetőfokára hág, torkomon akad a popcorn, ijedtemben magamra borítom a bekészített üdítőt, és a moziba beözönlő nézősereg már a film harmadik percétől néma kussba vágja magát; majd amikor megszólal a hátborzongató füttyszó, körmeim szanaszét menekülnek a lerágás okozta rémülettől.

Reménykedtem és hittem, de fenemód. Hittem, hogy Chris Carter - az X-Akták megálmodója és motorja - a kisujjából kiráz majd egy történetet, amitől a falhoz kenem magam. Hinni meg a templomban szokás - szól a bölcselet, bár a történetnek van ugyan valami köze az egyházhoz, azért maradjunk a Földön. És így rögvest az elején állapítsuk is meg: ennek a filmnek túl sok köze nincs a legendás sorozathoz.

Titokzatos körülmények között eltűnik az FBI egyik különleges ügynöke. Társai az ügy felderítéséhez - a fene se tudja miért -, de bevonnak egy látomásokkal megáldott, fénykorában pedofilként ténykedő papot. Az öreg időnként havat fog, lövése nincs, hogy honnan támadnak a víziói, jobb pillanataiban véreset könnyezik, rossz perceiben a haja van útjában, de vezeti az ügynököket, akik hitetlenek, vagy értetlenek?, és ha valami megmagyarázhatatlan, akkor nosza, vegyük elő a göndör szakállából Fox Mulder ügynököt, régi ismerősünket. A segítsége és a rutinja biztosan jól jön majd alapon. Egykori társa, Dana Scully lenne az agitátor. Mulder kőkemény öt másodperc pózolós vívódás után igent mond, és beszáll a nyomozásba. Dana eközben elgyötört tekintetü doktornőként egy gyógyíthatatlan kisfiú életét próbálja megmenteni. A nyomozás pedig szervátültetést, donorrablást, kutyákat, oroszul vertyogó és bőszen operáló orvosokat, és némi fejetlenséget  derít fel. Frankenstein tehát hólapátot ragadna gyönyörében, én inkább Mulder táskás képét bámulom unalmamban. Mert amikre számítottam, azok úgy látszik beijedtek a mindenütt fellelhető hókupacoktól. Így ufók sehol, a szörnyek szabadságra mentek, legföljebb egy - egy kósza végtaggal találkozhatunk és a sorozat fílingjét még nyomokban sem találom. Inkább emlékeztet a mozi egy közepesre sikeredett krimire, mint az X-aktákra. Ez így nagyon kevés, egyáltalán az egész film fáradtságot és fásúltságot áraszt.

Ha már a fáradtságnál tartunk, a kor kedves főszereplőinken is nyomokat hagyott. Dana Scully úgy néz ki, mint aki harminc éve három műszakban mosónőként robotol. Mulder kezdeti talpig szakállas állapotában egy vénülő szexológusra hasonlít. Vén kecske, aki megnyalja a sót... Minden ufóra. Kettejük vívódása, sablonos lotyogásai és lelkizései a film kínos pillanatai közé tartoznak. Scully a hitét keresi - néhány lefárasztott néző pedig a kijáratot. A látvány piano, digitális effektek kimerülnek a hóviharokban, valamint megfigyelhető az egész filmen valamiféle spórolás. Mindezeket összerakva, az eredmény önmagáért beszél.

{mosimage}

5/10