Audrey Tautou

Audrey Tautou 1976. augusztus 9-én született a franciaországi Beaumont-ban. Tanár anyja és fogorvos apja nemigen lepődött meg, amikor a kislány kijelentette, hogy főemlőskutató akar lenni, ugyanis ha az állatkertben jártak, Audreyt el sem lehetett vonszolni az emberszabású majmok ketrece elől. A gyerek elhatározása olyan komolyak tűnt, hogy a pályaválasztási tanácsadóban is feltette a kérdést, hogy tanulhatja meg a négykezűek kutatását. Ám nem kapott kielégítő választ, ezért úgy döntött, feladja a terveit, és más foglalkozás után néz. Hamar meg is találta az új célt: a Cours Florent-ben folytatott színi tanulmányokat. Először reklámokban, majd tévéfilmekben szerepelt, majd 1998-ban elnyerte a Canal+ csatorna tehetségkutató pályázatának ösztöndíját, amely filmszereppel járt, s alakításáért a 1998-ban a legjobb fiatal színésznőnek járó díjat kapta Bezier-ben a kilencedik Jeune Comedien de Cinema Fesztiválon.


A Vénusz szépségszalon és Amélie

Ekkor figyelt fel rá Tonie Marshall, aki szerepet ajánlott neki a Vénusz szépségszalon című filmjében. A felkérés meglepte Audreyt: - Annyira biztos voltam benne, hogy nem fogok megfelelni, hogy azt mondtam Tonie-nek, biztos rossz számot tárcsázott, amikor felhívott.
A rendezőnőt Tautou természetessége bűvölte el. - Bejött próbafelvételre, megbotlott, elpirult, a füle is viccesen állt, lógott a haja. Azután öt percen belül hozta a figurát, egy kislányt, aki hölgy szeretne lenni, és nő lesz belőle. A Vénusz szépségszalon nagy sikert aratott Franciaországban, Audrey a legjobb fiatal tehetségnek járó César-díjat kapta érte.


Következő filmjét a szerencsének köszönheti, ugyanis Jean-Pierre Jeunet rendező Párizs utcáin sétálva éppen azon tűnődött, hogy kire ossza tervezett filmje, az Amélie csodálatos élete főszerepét, mivel az angol Emily Watson visszalépett. Ám ekkor meglátta a Vénusz szépségszalon plakátját, és rögtön tudta, hogy a montmartre-i pincérlányt csakis Audrey Tautou játszhatja el. A rendezőnek igaza lett, Audrey örült a felkérésnek, és az Amélie csodálatos élete világszerte kasszasiker lett. Maga Jacques Chirac elnök és Lionel Jospin miniszterelnök is méltatta a filmet, amelyet 2002-ben 13 César-díjra jelöltek, s végül négy kategóriában meg is nyerte, és a filmet Oscarra is jelölték.


Az arcával beszél

Tautou nem szeret arról beszélni, hogy a film sikere hogyan érintette. Kitart amellett, hogy a végeredmény magáért beszél, és fölösleges elemezgetni. Nem kétséges, hogy Tautou vizuális kifejezőkészsége szolgáltatja a film egyedi arculatát. A színésznő arcával "beszél”, a dialógusok amúgy is rövidek. Érzékeny, bonyolult munka ez, de Audrey nem kívánja analizálni teljesítményét. - Amikor egy karakter bőrébe bújok, megpróbálom átélni érzéseit az adott helyzetben, és ezek az érzések az arcomon keresztül találják meg útjukat a közönség felé. A film művészi elemei a rendezőt dicsérik. Jean-Pierre világa precíz és rendkívüli, jól felépített filmjéhez semmit nem tudtam hozzáadni, csak arcomat és hangomat.

De ez elegendő volt. Pascale Bailly Isten nagy, én kicsi vagyok című filmjében Audrey Michele-t, a húszéves modellt alakítja, aki épp a teljes összeomlás határán áll. Életének hátterében szakítás, abortusz, s egy szörnyű család áll. Ráadásul nem nagyon van kire számítania: csak Isten maradt és õ. Istenen keresztül tehát Michele elkezdi saját magát keresni. S mivel Isten sok nevű, így sok helyen keresheti: katolikus templomban, buddhista szentélyben, zsinagógában akár. Aztán beleszeret a hitét nem tartó zsidó állatorvosba, s vallásban továbblépve zsidóbb lesz kedvesénél...


Szeretni bolondulásig

A Szeretni bolondulásigban Tautou partnere Samuel Le Bihan, Audrey Angélique-t, a hóbortos diáklányt kelti életre, aki számára a szerelem egyet jelent Loïc nevével. A 35 éves orvos azonban nős, és hamarosan apa is lesz. Sok akadály áll tehát a boldogság útjában, de mit számít az? Ha szeretünk valakit, reményben élünk: szenvedélyesen, őrülten, s akár szélsőséges tettek elkövetésétől sem riadunk vissza. És így van ezzel Angélique is.Következő filmjében, a Lakótársat keresünkben Audrey megelégedett egy kisebb szereppel. A film a Barcelonában éldegélő Erasmus-ösztöndíjasok nem kifejezetten boldogtalan világát mutatja be, némi európai uniós propaganda ízzel. A film nemzetközi jellege azonban már előre vetítette Tautou karrierjének logikusan következő állomását, egy angol nyelvű szerepet.


A Gyönyörű mocsokságokban

Ez lett a Gyönyörű mocsokságok az angol Stephen Frears rendezésében. A mozi egy előkelő londoni szállodában játszódik, amely egy emberi szervekkel kereskedő nemzetközi banda titkos központja. Bár Tautou folyékonyan beszél németül, angolsága azonban sokáig kissé hiányos volt, ám ez nem volt probléma, mivel egy szobalányként szolgáló török bevándorlót alakít, aki véletlenül cseppen a ronda ügybe.


Első világháborús nyomozás

Idővel Tautou sikeresen elsajátította az angolt, de egy ideig mégsem volt szüksége rá: megint Jean-Pierre Jeunet-vel, az Amelie csodálatos élete rendezőjével forgatott, aki már az Oscar-díj-kiosztón - ahol közös filmjüket jelölték a legjobb külföldi film, a legjobb forgatókönyv, a legjobb fényképezés és a legjobb rendezés kategóriában - megkérdezte Audreyt, hogy akar-e egy másik filmet csinálni vele. - Természetesen, de csak ugyanezzel a stábbal - felelte a színésznő.
A Hosszú jegyesség az első világháború vége felé játszódik, amikor Mathilde megtudja, hogy sebesült, dezertálni akaró vőlegénye ötödmagával a haditörvényszék ítélete alapján kikerül a francia és német lövészárkok közötti senkiföldjére… a biztos halálba. De a lány nem tud beletörődni, hogy örökre elveszítse a szerelmét, és fel akarja deríteni a férfi sorsát... Az elkészült forgatókönyvet elsők között Tautou olvasta el. - Rögtön megérintett Mathilde elszántsága - mesélte. - Bár semmi nem mutatott arra, hogy a kutatása sikerrel járhat, ő töretlenül, tökéletesen hisz benne. Azt hiszem, én képtelen volnék megvívni egy ekkora csatát... Audrey tényleg nem csatázott, csak olyan hitelesen keltette életre a kamera előtt Mathildét, hogy alakítását a legjobb színésznőnek járó César-díjra jelölték.Még alig pihente ki a forgatás fáradalmait, amikor Cédric Klapisch kérte fel a Még mindig lakótársat keresünk című romantikus vígjátékában Martine szerepére. A film öt fiatalról szól, akik öt évvel azután, hogy Barcelonában együtt laktak ösztöndíjasként, ismét találkoznak. A Lakótársat keresünk folytatása is sikeresnek bizonyult.


A Da Vinci-kód, majd újabb romantikák

A forgatás befejezése után a színésznő nem pihenhetett: fel kellett frissítenie angoltudását, mivel a The Da Vinci kódban megkapta Sophie Neveu szerepét. A titkosírás-szakértőt kifejezetten francia színésznőre írták, és egy ideig Julie Delphy beszélt arról, mennyire szívesen vállalná a feladatot. De Ron Howard rendező inkább Tautou-t választotta a Dan Brown bestsellerből készülő mozijába. Igaz, Neveu-t harmincas, zöld szemű nőnek írják le a könyvben, Audrey pedig csak 26 éves, ráadásul a szeme is barna, de ez nem jelent gondot...Hollywood nem kápráztatte el Audreyt, sem a sztárok, akikkel forgathatott, Tom Hanksszel az élen. Igaz Jean Reno mellett otthon érezhette magát. bevallása szerint nem csábult el Hollywoodba, de sokat tanult az amerikaiaktól.

Egyedül nem megy

Amerika után újra Franciaország és francia alkotások következtek. Pontosabban vígjátékok, a romantikusabb fajtából. A Drágaságom című filmben egy ledér nőszemélyt formált meg, akinek mindennél fontosabb a pénz, a csillogás, a gazdagság, ezért olyan gazdag pasikra vadászik, akik ezt nyújtani tudják számára.Az Egyedül nem megy című alkotás Anna Gavalda Együtt lehetnénk című, Magyarországon is nagy sikert aratott regényének feldolgozása. Ebben Tautou egy anorexiás festőnőt alakít, aki az anyjával kialakult konfliktus miatt mindennel felhagy, és takarítónőnek áll. Egy fantáziadús szakács segítségével, ha zökkenők árán is, de a zárkózott Camille újra megszereti az életet. Valós figurák, valós helyzetek, jó párbeszédek, így a filmsiker sem maradhatott el.Magyarországon sem, ahová a színésznő 2008 áprilisában a 12. Francia Filmnapok sztárvendégeként látogatott...